Lázgörbe
| Szétgurult higanygyöngyök |
| a diófaasztal manómintái alatt. |
| Az üvegcserép, a térdepelés, |
| Épségben egyedül a bútor maradt: |
| szobányit elvitt egy nyilas, |
| a birtokviszony változatlan, |
| a dátum éppoly kevéssé számít, |
| Megjövök, int a legkisebb királyfi. |
| Harmincnyolc-kettő, int a hőmérő. |
| De ez már senkit sem érdekel, |
| mindnyájan az ajtót figyelik, |
| egyszercsak belép valaki, görbe háttal, |
| batyu nélkül, szeme a szemekbe tűz, |
| valósággal eloszlik a szemekben |
| a kifosztottság mindenttudása: |
| eljő és buboréknyi életéből |
| kútkávát kínál a népnek – |
| de ők csak fölfelé néznek |
|
|