| Megváltódom: vers jut eszembe rólad. |
| Talán valahol ezért meg is rónak. |
|
| Szemedre hányják, hogy közel merészkedsz, |
| mint a csillag a fenyőfák hegyéhez – |
|
| onnét mozdulsz, hol négy táj fut keresztbe, |
| tobozra símítsz és narancsgerezdre, |
|
| megnézel szépet és elnézel ocsmányt, |
| míg ezek kávéházat, égi kocsmát |
|
| vélnek többféle párás, kék sarokban |
| s osztottságot abban, mi oszthatatlan. |
|
| Himbál az Idő: önjogán nemes lét. |
| Tűhegynyi karca az egyetemesség. |
|
| Elférek én ott? Meddig kell itt lengnem? |
| Nyújtom a verset. Nem fáj. Válts ki engem. |
|
|