| Csak szeressenek, akármerre vagy. |
| Négyzet formájú kertek rejtélyes |
| ágbogán, harkálykopogásos erdők |
| napvillogása közt, Bach-zenében, |
| ha egy másodpercre kihagy a cembalo |
| pedál-lélegzete. Míg Isten ilyen |
| messze van, szünetjelnek képzellek el, |
| kicsinynek, tollpihésnek, védtelennek. |
| Olyan áttekinthetetlen körülöttünk |
| a rengeteg, oly sok benne a dísz, |
| a hang, a felesleges gőzölgés, |
| a figyelem szétszóratása hasztalanra. |
| Amíg érezlek, bennem csend van. |
| De hagyjanak romokban engem: nem több, |
| mint látvány. Csak fölüled ne távozzék |
| s ne múljék el az az árnyékos |
| nagy Tenyér. Napégetés, holdőrület |
| megszűrve érjen hozzád. Sorsod ellen, |
| napjaim ellenében áthatolható, valódi fény |
| vigyázza mozdulataidat, s ne fényképezhető |
| és leletté képezhető, művi sugárzás. Minden |
| ösvény ismerjen rád, és nyomodban |
| nyugodjék meg a por, az átforrósult |
| kősziklák, a sivatagi kaktuszok közt |
| ágáló, hatalomvágy verte részegek. |
| Zuhantában torpanjon meg a sérült |
| meteor. És váljék újra műhely a világból. |
| Csak szeress benne lenni, ez itt a rendelésed. |
| Csak szeressenek, akármerre vagy. |
|