Régészet
A terrakotta szobrocskákat, útjelző |
szerepükben, nem éri utol az elefántcsont. |
Az anyag: tátogó, üres száj, beszél, mint |
a lelettel bélelt barlang. Tégelyt találsz, |
ivor- és faberakás az oldalán, s tudod, |
itt van eltemetve a királynő, vagy az úrnő, |
és a krónikások szerint a király arabs |
ménjének patáit arany, ivor, ezüst patkó |
szegte, ám a sírrablók az étket, az italt, |
az agyagféleséget s a kerámiaszolgálót |
a kutatókra hagyták, hadd kísérjék az adatok |
a holtak útját tovább, a múzeumba. A föld |
mélyén minden emberszabású. Talpas |
kelyhek őrzik a vándor kalmárok |
ujjlenyomatát, térképnek állva: |
kereskedőutak voltak erre. Méteres |
agyagfazék süpped a körbevájt talajba, |
alján megőrölt gabona vagy féltett holttest |
roncsai – volt-e a holttestnek lába, hogy még |
visszajön kísérteni éjjelente? Vagy lába
|
kelt, amikor lerombolták a Várost? Halotti |
maszk mutatja, arca volt a holtnak, |
s tisztelték az Arcát. Kerámiából készült |
a maszk, mint a dísz, a pipere, hiszen a |
test kényeztetéséhez tartozott. A kerámiát, |
díszítő szerepében, nem éri utol a fém. |
Kerámia fegyver nincs. Elképzelhető, hogy |
az égetett agyagszobrocskák magát |
Atlantiszt beszélik el, valamely görög, |
római vagy óegyiptomi gyarmatot. S ha |
mégsem, hát eltelnek hittel. Ében és |
kókuszdióhéj berakású fazekakban ott leng |
az italáldozat, ha oltár alatt vannak |
földbe ásva; az üreges temetési oszlopokban |
kong a valahai szertartás, a geometriai |
minták rejtélyérzékelésre, a virágok, a |
kígyók s a madarak csendéletre – mint |
sziklarajzzal egykorú találmányra – |
utalnak, s a mélyedések vonulata, |
ahonnét mindez felhullik az ásók |
és a porhanyós göröngyök találkozási pontján, |
eligazít, mi volt a vándorlás iránya. |
Hiába van tenger Zanzibártól |
Madgaszkárig s Borneóig – egyetlen |
heringszálkaminta, háromszög, keretbe foglalt |
írásos faragvány, értelmét vesztett rovás |
bejelöli az összefüggést, mely több mint |
karavánút: azonosság. Az utak csupán |
Núbiától s Egyiptomtól dél s kereszt- |
irányba mentek, keletről a bantu |
népvándorlás hullámait vitték, arab |
inváziók nyomán az iszlám terjedését |
futtatták sátrak közé, fegyverek csörrenése |
ékelődött a dobverésbe hátukon, amint |
megjöttek az európaiak, s velük |
a mesterséges országhatár, a beton, |
a sín, a misszió, az iskola, az oltás, |
a kézmosás, az exkluzív klub, a névvel |
jelzett költészet, a börtön, a bőrszíntudat. |
Ez lett a felszín, a feledhető. A másik |
az az úttalan út, amit nem lehet |
sem magasabb, sem alacsonyabb civilizáció |
szintjéről gyarmatosítani, csak tengerlépő |
agyagcsizmával járható, szigetről kontinensre, |
tagolatlan létezése valamely közös |
emlékezetnek, mely ősi, mint a pókháló, |
mint a tisztesség, és szánalmas, és röhögnivaló, |
és pusztítható, és befolyásolhatatlan. |
|
|