Imago 8

 

Arányok

Ernyőzött homlokunk a parton.
A mentőakció késik.
Te juttatod el a halandót
a megtöretésig.
Vitorla-forma, teve-forma felhőt
buktat le-föl a távol.
És szólsz: „Forduljatok meg, forduljatok vissza,
halandó sokaságok!”
Út helyett gyarlóság a távlat.
Holmi és hírnév, mint az ikra.
Napszálltakor letörve fonnyadoztok:
„Forduljatok vissza!”
Akadt-e, aki visszanéz?
S megbánja, hajnaltól napestig?!
A rózsabimbónak az a sorsa, hogy
kifeslik.
Ott kinn kopog a jégeső
s a féreg is útra vár.
Van-e sejt, amely választhat, s közben
differenciál?
S itt benn kisebb-e a veszély?
Szünetet tart a nemlét –
de körbejárja, körbe a magot
a belső védtelenség.
Éjszaka van, kezünk lehull.
Fényt reszketett a szemrés.
Arányai közt tétováz
a felzavart Teremtés.
 

1987. október

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]