Imago 5
| A nagy kőtárban félvilágítás |
| mely lassan sűrül félhomályba át. |
| Rózsakő, mészkő, csillámpalakő |
| bontja a függés vak félárbocát |
| félúton jelzés-némulás között |
| a félálom pókhálószigetén |
| még verdeső nagy lódarázsdögök. |
| Kiszakadni e barlangból ki bír? |
| Erő kell minden ébredés elé. |
| Mint asszonyváll a gyermekre, szelíd |
| léptekre vár a fehér kapuív. |
| Elöl mennek ők a fény fiai |
| majd kik az útból minden köveket |
| elhengergetnek a többi elől |
| akárha csapda volna mind a kő |
| majd kik a nagy tűzhányó tetején |
| kapkodnak ezüst felhőszél után |
| végül pedig kik rózsakövet és |
| mészkövet, csillámpalakövet és |
| fehér kőport is szorongatnak a |
| kéz- és lábujjaik közében, hogyha |
| építeni vagy ékíteni kell, |
| ajánlkozzanak szolgálatra ott |
| ahol a jók, a felhasználhatók |
| nagy tévedésük emlékeivel |
| szemeznek „lény nem lakta” semmivel |
| mert átjutnak a kettős ívkapun |
| és kőegész lesz nyelvükön a szó |
| de álmaikból ki nem írtható |
|
|
|