Imago 1
| reggelben nekivág a városnak. |
| Mögötte elmaradnak tettei. |
| Lába körül lassú falevéltánc – |
| vannak rosszakaratú halottak, |
| az év bármely fordulásakor |
| tanácsos elszökni előlük, |
| Van utas, aki lepkehálóval |
| kísérletezik, lámpással, lépvesszővel. |
| Ha szoborrá válik, minden |
| gondolatára elrebben az ablakból |
| A dermedésből messzire látni, |
| ám a testközelség láthatatlan. |
| A köd, a felhők a kövekre |
| leköti reflexeik csillagállása; |
| már az újszülött késpengével születik; |
| elbillen a párkány szélén. |
| Amit sírás közben elhagynál, lassan |
| bugyorba gyűlik; „Ó, ég, roskadj le rám, |
| vagy válaszolj” – s ugyan mire válaszoljak, |
| Imago? Az örökös szélfúvásból nézve |
| minden helybenjárás. Töprengj; azonosíts; |
| topogj a dombhajlatban, a fák |
| tetszés szerinti felhasználásra tesznek |
| ajánlatot, egy ember két karját vízszintesre |
| tárja, egy másik botot ragad, vagy lombfűrészt, |
| s az örvény egy ideig őrizni látszik |
| a gyémánt félkrajcár délibábját. |
|
|
|