Erkölcsi levelek
|
Vasadi Péternek
| Egyszerre megnyílik az utca, |
| „Falomb, Falomb” – nógatja lassan |
| kis szamarát egy vén kobold. |
|
| A füzesből egy csónak indul, |
| alant még szól a zongora. |
| Árnyék, bagolyles, aranyháló. |
| Csak hamis hangokat soha. |
|
| Csak semmit, ami őrizetlen. |
| Kötözve jár pandúr, betyár. |
| Köztük a szétprédált szabadság. |
| Fönn sasmadár, lenn döghalál. |
|
|
|
Falus Györgynek
| És átvette Ézsau a lencsét. |
| Az ügy mint formatöbblet volt jelen |
| akár múltjában az elsőszülöttség – |
| ki mezőn él, az úgyis meztelen. |
|
| Falta a lencsét, mint igét a lélek, |
| nem tudta még, a nyers étvágy kevés: |
| a méltatlanra mostmár ő a képlet. |
| És megáldatik az ügyeskedés. |
|
|
|
Nagy Kázmérnak
| Csak szólni jött nem prédikálni |
| a sugarak falhoz szegezték |
| lelt mámorost a kérdezők közt |
| de egyet sem ki szomjuhoznék |
|
| nem forrás amit nem találnak |
| nem érvelt többé amazok sem |
| nem volt éle a fontosságnak |
| s ő szabad lett akár a holttest |
|
| csak szólni jött (nem prédikálni) |
| (a sugarak) falhoz szegezték |
| lelt mámorost a kérdezők közt – |
| de egyet sem ki szomjuhoznék! |
|
|
|
Fázsy Anikónak
| Egyszer elvérzik a fa lombja, |
| Bálványt nem lehet, embert nyúznak, |
|
| Ami megmarad, nem törékeny: |
| Aki csak önmagát jelenti, |
|
|
|
Márványi Juditnak
| Egy lepke jár a balkonon; |
| kinn angyal jár a kertben. |
| Ki lámpást hordoz test gyanánt, |
|
| Az egyik verdes, mint az ég. |
| Halált visel, ki közbül áll. |
|
|
|
A halott Pilinszky Jánosnak
| A költőm volt, nem a halottam. |
| Az útból többé sose tér ki. |
| Evezhetsz. Süllyedő hajóban |
|
|
Székely Magdának
| Két roppant gyertyaszál a láthatáron |
| a fény agancsa szétszökik a boltozatban |
|
| Nem segít emelni tartani sem |
| a passzív felvilágolás csupán |
|
|
|
Felkai Évának
| figyelsz-e majd a suhogásra? |
|
|
|
Nemes Nagy Ágnesnak
| Megnőttél, téged nőni hagytak. |
| Megnöveltek, akkorára, mint az ablak. |
| De senki sincs, ki érted itt betör. |
| Nagyságod így csak üres mérték, |
| mint egy ablaknyi, kimetélt ég – |
| befelé néző, égnyi ablak, |
| Értelmes Szép: magadra hagytak. |
|
| Te nőttél, míg az évszakok befagytak. |
| Kerettől keretig érsz, akár az ablak. |
| De nincs, ki itt egy példáért betör. |
|
| Itt a nagyság: didergő mérték, |
| ablaknyi, bíbor, kimetélt ég, |
| öt tüske verte, égnyi ablak – |
| magára forrt jelzés a Napnak. |
|
|
|
| Csak szintaxis. Csak szórend. Csak a |
| magas és a mély hangzók helyes |
| aránya. Csak az emléktapintás, |
| a tengeré, ami nincs, ami azonnal |
| bekapcsolja a mérhetetlen utáni |
| vágyat, a mélybarna búcsúé, mely |
| mutat s a ketrecbe zárt mámoré, |
| melyet nem enyhít a rácsok |
| eleganciája, kinn, a tág világ |
| s az órával mért lejtő csomó- |
| pontjain, mert mormogja, mert |
| mondja, mert mondja, üvölti, |
| hogy: soha! soha! soha…! Soha – |
| „Tengerpart, alkony, kis hotel-szoba.” |
|
|
Göncz Árpádnak
| Nem az vagyok ki lenni szeretnék |
| lebegés szeretnék lenni a tavon |
| haszontalan és egyszerű szépség |
| áttekinthetetlen mert magátólértetődő |
| nehezék vagyok egy barna sebhelyes |
| bonyolult nyakon mely lefelé húz |
| az oknyomozás örvényeiben a megtalálható |
|
|
Szabó Magdának
| A gyepü végéb tábla: „Irrevocabiliter”. |
| Lassú hullámverés, amelynek ára van. |
| Tátogó, keskeny, pontos műszerek. |
| Egymásra rétegződött falak, a nevük |
| elmosódott – a térkép fáj a földnek –, |
| itt minden másképp végleges, mitikus szörnyeink |
| nem élnek mítoszközelben, minket |
| a csonthalom helyez be a világba |
| meg a színtelen felelősség. A történet |
| talán azon a pergamenen indult, |
| amelyet kézből kézbe adtak s először |
| rótták rá, hogy „én”. Vers volt, vagy csak |
| halálos ítélet – nem tudjuk, mindenképpen |
| fejedelmi döntés, visszavonhatatlan. |
|
William Butler Yeats imádkozik
|
Rába Györgynek
| Polgár vagyok, nem alkuvó, Uram. |
| Nap s hold a mércém. Ablakom kitárva. |
| Hatalmas tükrödben a lótuszok közt |
| kevés az azonnali arc és sok a lárva. |
|
| Fölszegett állal egyre nehezebb. |
| S ha nem forrás az, amit nem találna: |
| segít-e végképp az ámuldozón |
| a Semmi tömör ontológiája? |
|
| S vándor, ha lép még, lép-e láb nyomán, |
| hol csak paták és lelkek félhomálya…? |
| Egytömb Alakzat! Kelta Kőkirály! |
|
|
|
|