Rapszódia a szabadságról
| Ébren is látlak. Bartók egybehangzása |
| vagy, de lehetsz októberi szél. Hallak. |
| Óceáni kikötő szójabab-illata. Lélegzetvétel. |
| Ölelésre várók verejtékcseppjei. Sórétegben |
| tapintott bánya. Tágasság-emlék. Uszonyok |
| emlő-, here- és földgömb-tapasztalása. |
| Forró jég. Zuhogó föld. Jézus göröngye |
| két és fél napig. Szögek félelme: akit |
| tartanak, nem bír összeroskadni többé. |
| Bajonett visszarettenése: nincs mód átélni |
| a végső fájdalmat, elnyeli a csend. |
| Tudós görcsölő keze a dolgozat felett: |
| kit alacsonyít le a játékkal megkísértett |
| lét – elindul a vonat? vagy csak ő indul el? |
| Melyik méltóbb: a vakmerő, vagy a vegy- |
| elemző? aki versben kiold, vagy aki egy |
| mondattal megold valamit? akit bénít |
| a történés, vagy akit bátorít az esemény? |
| aki másokra utalt, vagy akit magára |
| utalnak? s aki nélküled él, vagy aki |
| a hiányodba belehal? Mindennek |
| előtte vagy. Teremtésnek, elrontott világnak, |
| elveszett szerelemnek. Amit kivívnak, |
| nem te vagy. Az már csak almára vissza- |
| rakott héj, kiegyezés. Tőled a Kezdetek |
| megőrzött gyönyörét kell megtanulni. |
| A versen innen érzékelhetőt. Alap- |
| feltételed: inkább az öröm hagyjon el, |
| mint az oxigén. Hagyományod: hogy |
| nem a szerelem, csak az élet alternatívája |
| vagy, s az emelt fő legendájánál többre |
| tartod a vágyat, hogy te légy mindenek |
| után, mint a közösség, mint az anyaméh, |
| mint a föld, mint a félelem. |
|
|