| Álltál-e már a halak ítélőszéke előtt – |
| ahol a testhelyzetet jelentő igék, az „álltam”, „ültem”, |
| „feküdtem” különbsége megszűnik és szeretteidhez való |
| viszonyodnak nincs jelentése többé, megszűnnek a minták; |
| a fájdalom szikrája kialudt, ilymódon az igazság- |
| szolgáltatás alapképlete (én bűnözök, te büntetsz, |
|
én bünhődöm, te kielégülsz) |
| érzéketlen odaadás az egyik oldalon s a természet növése |
| éve az Istent elnevezték „természetfelelős”-nek – |
| a természetért felelős; a többi a mi dolgunk. |
| miénk a Mesterséges vagy Klinikai Halál. Övé a |
| pusztulás, miénk a gyilkosság. Övé Ábrahám, |
| miénk Seneca. Övé Heródes, miénk az ötlet, |
| ő rohaszt fát, mi rakjuk keresztbe, s a tragikus |
| körülményből miénk a körülmény, mert miénk a lánc és övé |
| a láncszem. Álltál-e már a halak ítélőszéke |
| előtt? Aki onnét jössz, ahol az igazság jelentése halál |
|
s a halálé igazság (s ez csak |
| a romantika szépségnek hitt igazságának látköréből, |
| aki a mozgó körből jössz s járulsz Elébük, kiktől az |
|
igazság s az igazság hiánya |
| holdfényből a súly – mondd, aki máglyát és gázt |
|
elviseltél, hátrahagyván a |
|
siratókat: egyszerre hogy |
| a halszemű békét a megmélyített vízben, ahol nem lehet |
|
| Az, hogy II. Gusztáv Adolf nagyhatalmi törekvései |
| flottaépítésre szánta el magát, még nem jelenti, hogy |
| számolt a katasztrófa lehetőségeivel, márpedig |
| katasztrófa nélkül nincs világhír. Az, hogy az óriás |
| legnagyobb hajó, a Wasa, hatvannégy sötét bronzágyuval, |
| hullámfeszítő, győzelmes oroszlánnal s tatján a címerrel |
| négy kibontott, bősz vitorlával az árbocrudakon, a |
| harangszó után mintegy tizenöt perccel, háromszáz |
|
főnyi legénységével együtt |
| elsüllyedt, nem okvetlenül példázza azt, hogy a |
| több, mint a parton tátogni és lesni a halált. Hős |
| a tömeg névtelen; legföljebb örökléstanilag nem |
| milyen minőségű halottaktól jövünk, önkéntes halottól, |
| olyantól, akinek az arcán még most is ott az ámulat, |
| aki hagyta, hogy vigyék. A tömegsír nivellál; a tömeg |
| Az, hogy tudjuk a kapitány nevét (Hansson), a főhajó- |
| az admirálisét (Fleming), aki az előzetes sztatikai |
| elvégezte, a búvárét (von Treileben), aki néhány évtized |
| ötvenhárom bronzágyut fölhozott s a mélyvízi régészét |
| háromszázharminchárom év után kiemelte az elsüllyedt |
| nem mutat rokonságot a költészettel, mert nem minden |
| alkotás. A hajóféreg nevét is tudjuk (Teredo navalis), |
| éppen hogy nem csinált semmit; nem rágta szét a hajó- |
| nem állja a sótlan vizeket, s a Balti-tenger sótlan; |
| annyi, mint a szoborban a negatív tér, azáltal van, |
| A hajó pedig múzeumi ragyogással hever a fehér |
| véletlenség, azértis teremtés szeszélyeiről nem tud, |
| tizenöt perc, amelyet félszegen vízre tapadva, gyötrődve, |
| át kellene még egyszer élnie, nincs több szállás, |
|
szárnyalás, őrület, nincs több |
| zuhanás – meglopott, szégyellt, sebesre mart, boldog |
| beéri az örökkévalósággal. |
|
Tárgyak az elsüllyedt hajóról
| Kariatida. Hatvannégy hüvelyk. |
| Sellő formájú. Mellén tölgyfagörcs. |
| Sisakos-indián homlokán leszegzi |
| a rászervülő fedélköz-plafont. |
| A hősi szobrok – római vitéz, |
| ordító oroszlán, Herkules, Gideon |
| legyőzi a midjanitákat –, a hősök |
| között elvész ez az együgyű tölgyfa-bánat, |
| a mélyvízre szegzett merev tekintet. |
| A régészek a német János és Márton |
| s a németalföldi Johan mester mellett |
| föltételeznek egy negyediket. Minden
|
| okunk megvan rá, hogy elhiggyük: |
| Sebestyén mester ő, ama Sebastian |
| Stuhlhofnak ősi rokona, ki fába véste |
| kedvese vonását, mélyvízbe húzó, édes |
| arca-mását, Sebestyén, ama közép-európai, |
| akit el szoktak űzni, meg szoktak vakítani, |
| akinek mindegy: Tihany, Varsó, vagy Stockholm, |
| ahol megvakítják, ott van otthon, |
| mert mindegyik kivágott tölgyfa testén |
| a kedvesét tapintja meg Sebestyén, |
| s a csonkoló kés szobrot ünnepel – |
| ha templomban, ha vízben süllyed el. |
|
| Edény. Arvidsson műhelyéből. |
| A kapitányé. Óntálon holdas ember |
| (az Öntők védjegye). Ónkehely. Ez is |
| céhmunka. Szesz van benne. Bronz étel- |
| melegítő. Gyertyatartó. Ezüstkanál – minden, |
| ami fém, a tiszteké. A legénységé a fakanál, |
| a fatál, az agyagcsésze. Meg a kés. Hát |
| megmutatja. Csak hagyják el a kikötőt |
| a ronda csőcselékkel. Majd. Neki nem fogják |
| a nyers halat, a sózott disznóhúst fatálba |
| lökni. A napi öt korsó sört nem issza |
| agyagcsésze széléről, mint az öregasszonyok. |
| Tud bánni a késsel, eleget beretvált, s hogy |
| a hajón nincs felcser, a gyógyfüveknek való |
| famozsár is nála van. Mostan gyógyít vele. |
| Csak lennének már nyílt vízen, csak |
| tűnne el a fürkésző hadnagy a fedélközből, |
| fújna jobban a szél – és mintha fújna – |
| meg is torpanna – el is némulna – el – |
| egy pillanat, s megvan az ónkehely, a |
| szesz, izzadt ujjai átfeszülnek a derekán, |
| egy ugrás a bronzkerék mögül, az itt, most,
|
|
enyém csontrecsegtető mámora – |
| határt és végtelent mérlegre állít a vak |
| működés, lecövekelhet a bolygó önérzet: |
| csontvázát megőrizte a rázuhanó ágyutalp |
| s kését a gyapjunadrág, melyet térd alatt |
| kötött meg, mint a férficselédek. |
|
| Négyezer darab rézpénz. Hetvenegy ezüst. |
| Kilencszáz van a fegyverraktárban |
| lőporos hordóba rejtve, kilencszáz |
| egy ládában valahol. Eldugták. |
| Nincs meg. Sietni kell, amíg ezek |
| odafönn harsonáznak, elintézheti. |
| A kováccsal meg van beszélve. Csak a |
| négyszögletűeket veszi kölcsön, mire |
| észrevennék, visszarakta. Na itt van egy, |
| dögnehéz, könnyen nyílik. Mennyi kacat. |
| Bőrkesztyű. Papucs. Csatos cipő. Csipke- |
| pántlikás kalap. Akár egy páva. Dobozban |
| harisnya. Gyűszű. Pecsétviasz. Gyöngyház- |
| nyelű kés. Ár. Fonál. Faszeg. Puha rongy, |
| összegöngyölt. Itt a pénz. Gyerünk. A |
| szögleteseket a zsebbe. Tizenöt, húsz, |
| huszonkettő, hogyha a sarkokat levágjuk, |
| az tizenegy vadonatúj pénzdarab. Na |
| igyekezzünk. Ide alulra a rongy. Ár. Fonál. |
| Faszeg. Pecsétviasz. Kés, gyöngyháznyelű – ez |
| az örömkatona meg se érdemli, hogy vissza- |
| adjuk, ilyenforma kése volt apámnak, csipke- |
| pántlika, vajon hány év a háború, kesztyű, |
| papucs, persze, hogy visszaadom, mit |
| akarsz te itt, csatos cipő, mit nem értesz, |
| ez a fiú itt élni akart, te patkány! A |
| ládatetőt! Uram, irgalmazz! A kovács |
| nem fog beszélni! Az ablakot! A víz! a víz! |
| Krisztus! vedd el a torkomról a kését, |
| Hansson kapitány! Hilfe! Hjälp! Segítség!
|
|
|
| És akkor eljön az utolsó próba. A kapcsolatteremtés |
| Kiálts. Nem jön segítség azonnal. Nyomodban ágyutalp, |
| A mélyvíz. Megfordított székesegyház. Oltárán négy szó: |
|
„Én mindent jól csináltam.” |
| Építsen majd belőle szillogizmust egy emléktelen nemzedék. |
| A hal nem ítél: végrehajt. Szeme az utolsó tükör. |
| S mire a minták örvényeiből kilátnánk – megszűnnek a minták. |
| És Róla fogalmat sem alkotunk. A szobor (Ő, mégsem Ő) |
| elképzelés ivadéka; de a viszonyoknak nincs jelentése többé. |
| a másé, a szikra kialudt. És ha még bűnöztél, s hozzászoktál is |
| miatta a bűnhöz, az igazságszolgáltatás alapképlete |
| s marad a pusztulás beillő láncszeme: emésztenek, s |
|
addig minden minta-e? A mozdulatlan és az elmozdítható? |
| s a lázadó? A véletlen? az időtlen? a rögzített? |
|
a nyitott? a megnyugvás? a |
| föltevés? a „mi lett volna, ha” tüstént meghallja |
|
a kiáltást „Éli, Éli…” ha |
| nem vérzik el a vízben Seneca, ha Kossuthnak sikerül, |
| a biatorbágyi híd, ha a gázkamra kezelői nem megbízhatók, |
| nem kellene mindent érteni, késtelen és szobortalan, |
|
vakon, ha a legyőzhetetlen |
| remekmívű ácsolat nem süllyed el tizenöt perc alatt, |
|
abban a közbül-időben, s minek? |
| szépség-rovátkát hagyni az időn? igazságot sugallni fölfelé? |
|
háromszázharminchárom évnyi, |
| évnyi hallgatás után széttörni a mintát, míg bennreked |
| hogy nem támad föl, akit várnak – de föltámadhat, aki vár? |
|
|