Fantom
|
Vas Istvánnak
| Mikor a vívót megdöfik a páston, |
| s a sakkozót egy hang szorítja: „Sakk”, |
| az érzékszervi kordon ennyi: „Látom”. |
| és önmagába tér a pillanat. |
|
| De ha a csörte túl időhatáron, |
| sötétben zajlik, és hogy tartsd magad, |
| senki nem szól, nem lép elődbe Kháron, |
| és Cerberus csak hangtalan ugat, |
|
| tapinthatatlan ellenség ha kínoz, |
| vattázva fojt meg, lassan, mint a vírus, |
| éles verejték ér a szájadig, |
|
| s mint katonáé, akit kikötöttek, |
| lábad kapálva kergeti a földet – |
| nincs széttörve a föld. Csak szétfolyik. |
|
|
|