In memoriam J. A.
|
Könnyezni kell, nem zokogni.
Seneca
|
| Mikor az emlék mindent áthevít, |
| mikor az idő mindent áthavaz, |
| a lombik mélyén szánjuk őt, pedig |
| csak az szánalmas, aki él. Csak az. |
|
| Mert új lakást. Egy nőt. Még egy tavaszt. |
| Csak még egy verset. Levegőt! Emitt |
| portré épül, míg leépül az akt, |
| de Ninivében ezt is engedik. |
|
| Amott semmi. Se szél, se szélmalom. |
| Vonatkerék vagy pulzus, egyremegy. |
| S hogy indulat volt, vagy önszánalom |
|
| – a perc vastagszik, mint a guanó – |
| a halálhoz húznak mindenek. |
| S az életére nincs vállalkozó. |
|
|
|