Romantika
| „Minden teremtett szín”, így mondja Byron, |
| „hatalmas hangja szól”, így mondja Keats. |
| Kinek fontos, hogy folyóparton álljon, |
| s a pillanatot elvigye a víz, |
|
| halottak lelkét nyugtatva az áron, |
| és megnyugtatva azt is, aki hisz, |
| mert engedi: a víz romantizáljon, |
| s ne a divat, s diszkó vagy a giccs, |
|
| kinek annyi a szó, mint az ima, |
| mert tudja, hogy nem kell kapkodnia, |
| csak tűrnie, hogy ami tud, teremjen, |
|
| szólhat, s fegyelme akkor sem lazul – |
| kifoszthatnak, de itt van vigaszul |
| múlandóságom őre, anyanyelvem. |
|
|
|