Berachja elrontja Phaedrust
Néhánynak sikerült úgy működtetnie magát, mint a Sors. |
Elhíresztelni, hogy a folyó felső szakaszán farkasok állnak, |
szükségképpen farkasok, egyrészt ők valók oda, másrészt |
a forrást meg kell védeni az esetleges – s amíg van esetlegesség, |
kell, hogy legyen tettlegesség is. Vaslogika. |
Phaedrus farkasa kérdez: azonnal támad. Csak |
néhány száz év, s a bárány védekező reflexe |
átalakul: „Mindig uramnak tiszteltelek” – mondja; rég |
nincs már szó tiszta forrásról s arról, hogy kinek hol |
a kijelölt helye – „mindig uramnak tiszteltelek” – Berachja |
báránya mentegetődzik, eleve alsóbbrendűnek fogadja el magát, |
vágóhídra predesztináltnak, „mindig” (a Sors), |
„uramnak” (szolga), „tiszteltelek” (értékrend) – |
még néhány száz év, és berögződik a |
viszonyítási alap, hogy odafönn állt |
a farkas s jóval lejjebb a bárány, |
meg se fordul a fejekben, hogy másképp, |
és a meglévőt csak erősíti a mítosz másik fele, |
hogy az a „jóval lejjebb” a világ öt sebe, |
hogy távolságnak s hitnek egyaránt oly hatalmas, |
hogy messze ott fönn ettől sebződik a farkas, |
s forrás és csorda közt magányos hitben állván, |
egy percre azt hiszi magáról, ő a bárány. Odalenn azonban |
nincs efféle tévedés. Adott a farkasbőr, a percnyi |
diplomácia, talán a hit – de a bárány lényege |
a megdicsőült ideiglenesség. Mikor Berachja elrontotta Phaedrust, |
hétszáz évvel előbb kodifikálta a gázkamrát. |
Két pólus közt kit ne vonzana jobban a bolygó |
bárány mártíriuma, mint a fogcsattogtatás? |
S ha az üvöltözés feltételezi a bégetést, és viszont, |
ki ne hallotta volna, hogy a folyónak nincs középső szakasza? |
Vagyis, ha megint választani kell – de hagyjuk addig. |
Figyelni inkább. A hamis hangot. Az inak feszülését. |
A hátgerincet. S kit merre visz az éhség. |
Kit mire visz a félelem. S ami |
nem ordasi, azt állandósítani. |
Követni, mint a zöldár, szabadság s rend arányát. |
És meghalni. És szomjazni a vastörvény halálát. |
|
|