| A kapcsolatok tisztázatlanok. |
| Az atomtudóst a házvezetőnője |
| nem tiszteli, mert azt látja, |
| hogy az asztalnál ül, és a fogát |
| piszkálja. Aki a versét megcsinálja, |
| azt mondják, bolond, valami földszagúbb |
| kell, rossz szavak, piszkos bugyogó. |
| A szalonokban csörgedez a szó, |
| a téma: kocsiravaló. De mi lehet a jobb, |
| az alkudozás vagy a káromkodás. Az árulás. |
| Ó, uram, volt egy hitem, elhagytam valahol. |
| Vajon hol az a mérce, hol döntik el – |
| kinek a vasúti sín kell, kinek a vasúti resti – |
| kinek melyik az ómene – minden kapcsolat |
| annyit ér, amennyi a mágneses erőtere – |
| csak egy percig éreztem az arcát. Kemény |
| ázsiai csontján megfeszült a bőr. Nem |
| emlékeztem. Csak a szag. A borszag. |
| A szénaboglyák, borzas nyárutón feldöntött, |
| sípoló mellű lányok, gyűrött francia versek |
| törmelékei. A mondatok. Ezt az ártatlanságot |
| mindig. Mert te nem tudod, hogy a többiek…. Majd |
| egyszer én. Majd én igen! Míg nem volt |
| fizetésünk. Míg csorda voltunk inkább, mint |
| nemzedék. S amit ránk sütöttek, élt, és |
| nem divatból hordtunk posztókabátot – |
| Ó, Uram, fázom. A lehetőség ritkán melegít. |
| Hordjuk magunkat össze, ahogy az |
| októberi szél hulladékait, |
| s akinek már végképp csak önmagára |
| nem tudja, a genetika mit mond, mennyi |
| az emberélet útjának fele. |
| Ittál vagy írtál: az marad, amit |
| a párhuzamosok s a mámorok kohéziója |
| megtenni enged, s elfeledni. Vonatfütty – |
| másnak. Hagyjuk egymást a dolgok sűrűjében |
|