És mi a jel?

Vihar Bélának

 
Mikor már végképp elhiszi, többé nincs akadálya,
botot ragad akkor az ember, tétova útra segítőt.
Lesújt-e a bot? kivirúl-e a bot? vagy táncol a háton?
Rászürkül-e majdan a botra a csillagos ég meg a törvény?
S törvénytelen útról mit tud a bot? Elveszni a ködben?
Meg kell-e botozni a sírt, ami mindörökig jelöletlen?
És mi a jel? Hamlet vagy Fortinbras menedéke –
és mi az út? Belelátszik a tél is az év elejébe,
vadgesztenyefán a rigó csacsorog, lululázik a gerle,
gázszag van, a fák töviben Mercédesz-Benz kocsi kattog,
rigónak és kocsinak játék a világ. Örökünkben
ott a halál meg a játék, s lángész kell, örökégő,
látni: a fából erdőtűz alakul, vagy néma,
de hős botlású (más fizet érte) királyfi. Barátom,
oltani és melegedni kevés. Nem elég ma a jóság.
Annánk, Nagy Laci, Rónay nincs. Az jó, aki józan.
Az jó, aki tudja, az útján más sincs, mint akadály – de
bármelyik ép mondatból kettéválhat a tenger.
 

1978 (Hajóroncs)

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]