|
Bakucz József két sorára, a halott Hajnal Annának
| Jel nélkül ne maradj sosem |
| a szétröpült betonvilágban – |
| „kagylókoromban, egykoron, |
| lejött, lejött az Úr utánam.” |
|
| megmélyült, mint a boldogokban, |
| gyönyörre hajló két kezet |
| formáztam ott, kagylókoromban. |
|
| a halálommal egybefértem: |
| kagylókoromban – egykoron – |
| lejött, lejött valaki értem. |
|
| ott ért utól, és jött utánam, |
| hát mégis: nem hiába vártam, |
|
| mert látható volt egykor itt |
| a Precedens a nádasok közt, |
| halat, követ s majd engem is |
| utamra mozdít, aki eljött, |
|
| pukkan a kétely, mint a hab, |
| és sokasodnak kinn az öblök, |
| akit az Úr hittel kitöltött, |
|
| nincs többé part, és nincs halál, |
| tatvitorlát repeszt a kékség: |
|
| Istent, szerelmet, poklot izzadj, |
|
| kagylókoromban, egykoron, |
| eljött, lejött az Úr utánam – |
| a vízre hajlok, gyászolom |
| jelek között, halálraváltan. |
|
|