valamint W., díjnyertes kanárimadár |
Tel: 125-543/76-os mellék |
|
| Egy levegőtlen laboratóriumból |
| 1956-ban Nyugatra mentem. |
| Otthon nem adnak Nobel-díjat. |
| Kinn három kapukulcs is jár. |
| Előre köszön a pincér. Láthatom |
| a Royal Shakespeare Companyt, |
| s ha kedvem van, átmegyek Párizsba |
| vagy Brüsszelbe hetenként. |
| Többször meghívtak teadélutánra, |
| egy asszony sírt a mellemen, |
| a találmányom kifizették. |
| Ezek nem kúpot dugnak a végbelükbe, ezek |
| adminisztrálják a szuppozitóriumot. |
| Meghaltam egy esős délután, |
| Nem az Apátságban vagyok eltemetve. |
|
| Megbíztak egy toronyház-építéssel. |
| Kérdeztem, mennyi a célprémium. |
| A keresztbetett lécek magasában |
| egy nagyszakállú ember rámtekintett |
| s azt mondta: „Kicsi a te hited, fiam.” |
| A liftaknában leltek rám. |
| Valamikor katedrálist akartam |
| építeni. Nem lélekvesztőn: |
|
| Míg éltem, humanista voltam. |
| Cikkeket írtam, hogy „A cigány is ember”; |
| „Új életet kezd B. Zsuzsanna, |
| „Szánjuk meg végre az öregeket.” |
| Egy éjjel, a redakcióból kijövet, |
| leütöttek az utcán. Rólam |
| nem ad ki jelentést a Reuter. |
|
| Rómeó voltam, azután két gyerek apja. |
| Kifényesedett a nadrágom, azután kocsit vettem. |
| Tudtam, hogyan kell beledögleni, |
| észrevétlenül vándorútra menni, |
| elérni, hogy beledögöljenek, |
| tudtam, hogyan kell „spilázni” – |
| anyám épp akkor halt meg, mikor |
| a nagy monológ utolsó sorait mondtam, |
| a díszletből kihullt egy gerenda. |
| Nem csuklott el a hangom. |
|
| Nem tudom, honnét szelidültem idáig, |
| Közép- vagy Kelet-Ázsiából. |
| Nem tudom, hogyha kínozni akartak, |
| lófarkhoz kötöttek, vagy tevehátra. |
| Az évezredes szenvedés emléke élivel |
| belerovátkolódott a szaggató fájások közé |
| ebben a nagycsontú koponyában. |
| Ide érkeztem; már nem fáj. |
| Azért a lapáttal vigyázzatok. |
| Ne üssetek el az európai földtől. |
|
| Piros-fekete-rózsaszín halmazatokra, |
| ellenálló formákra, nyílások görcsös |
| alakváltozásaira emlékszem, hüllőmozgású |
| ereket látok, csupa barlangi rajz – egyetlen |
| hang bársonyát, szemöldök ívelését |
| nem fedeztem föl soha, csak a hámrétegen |
| a késnyomot; a heg általában |
| szépen begyógyult. Tudom a lényeget: |
| Itt fekszem gyógyítatlanul, emléktelenül. |
|
| A rablógyilkost védi a törvény. |
| Meghatározott évmennyiséget kaphat, |
| legföljebb halálbüntetést. |
| Pedig évszázadok virágát emelik magasra |
| Védtelenül állnak, körülöttük ott ül az okos |
| állandóság, a párnás előítélet, |
| tapsol a társadalmi beleegyezés, |
| s a magasban egyszerre csőrös |
| abortusz nyílik, zöldarcú érdek, |
| poshadt hitvesi ágy, korlátolt délután: |
| „vedd el onnét a kezedet, meglátnak” – |
| az évszázadok virága a zenekari árokban |
| s a karmester, tegnap még maga is |
|
| örökké az erkölcsi törvényt |
| s a csillagos eget fölötted. |
| Halántékomon szüntelenül, |
| lábam nyomán az erkölcs, az igazság, |
| betörők, gyilkosok, utcanők |
| kóchaja fölött a csillagos ég. |
| Most itt lent ők is, én is. |
|
| Magyarország legnagyobb gyáregysége! |
| Legkeresettebb exportcikke. |
| Az évszázad mérkőzése, a legnagyobb |
| befogadóképességű stadionban. |
| A kiváló tudósról, a kitűnő művészhez, |
| Hazánk legnagyobb dzsungelében. |
| A magyar Athén, a magyar Stockholm, |
| a magyar Père-Lachaise, a magyar |
| Dynosaurus. A magyar dzsessz. |
| A népszerű manöken, a világhírű |
| tojásfestő. A riporter a dzsungelban, |
| a riporter a Père-Lachaise-ben, |
| Földön, levegőben, víz alatt. |
|
| Apám portás volt (és nem volt cipője), |
| apai nagyapám a báró birkáit |
| hajtotta, karámról karámra, |
| álmaiban (és már neki se volt). |
| Szerelmem kóristalány, tüdőbajos, |
| ó, chant macabre! – a háború, |
| az építés, igen, botlottam én is, |
| hanem egy októberi hajnalon |
|
előre megmondtam, s azóta |
| már emlékezem (nem volt cipőm), |
| továbbá bújtattam zsidókat, és |
| több ízben barátom volt J. Attila. |
|
| Tizenkét évig gyűjtöttem a tényeket |
| főnököm „A zuzmó- és mohaféleségek |
| viselkedése hazánk erdeiben, |
| különös tekintettel a megváltozott |
| éghajlati viszonyokra” című dolgozatához. |
| Negyvenéves koromban megcsalt a feleségem, |
| öt évvel később rendőr kísérte haza a fiamat, |
| mert betört egy ékszerüzletbe, és a banda |
| tagjainak egy-egy odatetovált muskátli volt |
| az képén – nem értem ezeket a mostani |
| fiatalokat, hol van belőlük az a kitartás, |
| az a szorgalom, amellyel a mi nemzedékünk |
| egykor átvészelte az Élet viharait?! |
|
| „Quousque tandem abutere Catilina |
| patientia nostra…” Aztán földrajzszakosnak |
| képeztem át magam, hogy legalább térképen |
| láthassam Itáliát. – „Nézzék, kérem, |
| a néptribunok lábnyomát, az esti varjakat, |
| a lávakövek mozdulatait…” Csöngettek. |
| Főbb terményei: rizs, burgonya, cukorrépa, |
| szőlő, a havasi legelőkön szarvasmarhát |
| tenyésztenek. Később megrótt az igazgatóm, |
| nem vagyok aktív, nem támogatom a rongy- |
| gyűjtést. – „Ciceró – mutatott rám ujjal |
| egy kölyök –, a Ciceró megint fönn jár a Via |
| Appián.” Akkor már a sarki kocsmába jártam. |
| Visszafelé nem vittek lábnyomok – quousque |
| tandem – természetesen, igazgató elvtárs – |
| még egy folyosóügyelet hátra van – indulok |
|
| „He lived for Love and died in harness” |
| a note for Thee, completely harmless |
| which should not read as standeth above |
| but this way bold and brave: |
| „Had he but lived in harness |
| and died while making Love – |
| he would jump out of this Grave.” |
|
| Utas, ’Ki épen erre jársz, |
| „Élt, hogy szeressen, Meg-halt Munka által” – |
| Tégedet óvna e’ telljessen ártal- |
| Mellyet ne illy mód olvass öszve, |
| „Élt volna tsak Munka által, |
| ’s halt volna meg Szerelem közbe’ – |
| Ki-szöknék most a’ Porbul.” |
|
|
| Egész életemben egy munkaártalommal |
| küszködtem: az ámítással. |
| Ha a festő giccset fest, ha a mérnök |
| elméri az alagutat, a kép kidobható, |
| Mit csinálsz a nemzeti tudattal, |
| ha a tévhit megkötött s évtizedekig |
| tovább épül? A szemtanúkat közben |
| elnyeli a mély, innét már nincs irány, |
| itt egyetlen pontba sűrűsödik |
| Kossuth Deákkal, Károlyi Jászival, |
| együvé Tartsay, Bibó, Kéthly, Pálffy, |
| köréjük diákok, prédikátorok, |
| pallérok, örökös hídépítők, |
| Csontváry porától üvegfény üt át a kövön, |
| s a kizökkent időben Bartók, Radnóti sistereg, |
| Kálló esperes, Bajcsy-Zsilinszky – őket |
| talán még Márai is vallja. Ez a közeged, |
| polgár. A század előbb-utóbb lehetőséget ad, |
| hogy lélegzetet végy. S a legtöbb, |
| amit egymásnak nyújthatunk: a levegő. |
|
1964–82 (Johanna, Azték pillanat) |
|