Utazás Eurázsiában*

Nélküled ér az est megint.
Mit csinálsz? Fogsz egy Zeppelint.
A Nagykörúton szél csavar.
Füttyentsz. Ropog a légcsavar.
Betáplálod a madzagot.
Adsz neki másfél vadzabot.
Az iránytű felet mutat.
Jobbról Kelet, balról Nyugat.
Fehér öbölben Lisszabon.
Kiszállsz. A vámtiszt visszanyom.
Karonfog, mint egy banditát:
„Sajnos, e vízum skandináv.
Látom, valódi fókabőr.
De hová lett a fóka, Sir?”
Északon bezzeg nincs hideg,
kacsingatnak a delfinek:
„A Őrangyal küldte, zord rokon,
mit keres itt a fjordokon?
Igaz-e, hogy hazája kő,
alóla nő a lucfenyő,
az emberekben van a kincs,
és a hegyekben a gerinc?”
A Fudzsijáma csupa sár.
Nahát! becsaptak. Nem pipál.
Hőstenor hangon öblöget:
„Uram! szabad egy kis tüzet?
Mindennap elmegy a vonat,
a masiniszta mutogat.
Szegény tűzhányó maga van,
és Coca Cola-szaga van.”
Látod? tűzhányó. És maga.
Hanyatt-homlok siess haza.
 

1968 (Azték pillanat)

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]