A félhomállyal idegyűjtlek: |
a fotel fölött száll az újság, |
parázs tartja a cigarettát. |
|
A szó sehol. A szem sehol. |
|
És vissza: minden tárgy, minden |
szöglet, mélyedés, energia, |
a fény minden megtöretése rávall. |
Barokk gyönyörben egyesül |
egy kitöltetlen férfi-körvonal |
|
Hozzámcsapódik a zene. Agresszív |
hullámaival megemel, továbblök, |
végigborít, estéli tenger. |
Néhány négyzetcentiméternyi |
s a végtelen mégsincsbe ér az ember. |
|
Ordítsak? az se volna jobb. |
Kezembe vájjak? vagy legyintsek? |
Nem vitte többre, aki megfeszült, |
mint aki azt mondta: feszítsd meg. |
|
Mind, akik a halálba mentek, |
Rólad csak ingatlan maradt rám. |
|
|