Agyunkban egyre őrlődik a gyom |
és mert e század intellektuális |
a finom szürkeagy lett a vagyon |
nyúlt agyvelőért fizet a király is |
|
akár Pompéjban műemlék a rom |
járhatsz fertőzött elmék tárlatán is |
számológép áll a határokon |
és nem főváros Európában Párizs |
|
nagyúr akinek tengerpartja van |
nagyobb akinek sok a levegője |
már csak a szárazföld bizonytalan |
|
épp ideje volt hogy elvették tőle |
az észkerék az őrletés hatalmát |
Isten se győzné hajtani a malmát |
|
|
Isten se győzné hajtani a malmát |
ezer darabra törtek a vevők |
cigány zsidó skót katalán vagy dalmát |
aki hordában járt tegnapelőtt |
|
és tegnap tegnap még mi volt a balság |
valaki Bábelt építeni jött |
repedt tükörben nézi most az arcát |
és fürkészi a lapos háztetőt |
|
elég neki ha ablakán kilát |
hisz antennáján bejön a világ |
s a világból a közös unalom |
|
mindegy hogy este hány gyereket ver meg |
a szomszédéi csak dögöljenek meg |
egy elmeosztály húsz Napóleon |
|
|
Egy elmeosztály húsz Napóleon |
vállat a térdhez elmesport ebédig |
nyakat a lábhoz így növünk az égig |
fejet a farhoz itt az alkalom |
|
e térség neve máig vérhalom |
az én nevemre tüstént kicserélik |
ha nincs már térség ott lesz nevem mégis |
|
képrombolás és gombnyomás között |
csizmával nemzett jogutódaimban |
és a világon ahányfajta cím van |
|
magunkra vesszük Mindenekfölött |
és aki vinnyog megsütjük a talpát |
de jól okultunk nincsenek Johannák |
|
|
De jól okultunk nincsenek Johannák |
tehénvér szagú állatorvosok |
hülyék kik másnak hullatják a mannát |
és violákra bontják a napot |
|
vagy énekelve hurcolják a kannát |
a kútnál pásztorgyerek ácsorog |
s megérezve a vizek nyugodalmát |
elindulnak a szomjas pásztorok |
|
elmentek mind egy hosszú vonulatban |
csillagot hordva lámpafény gyanánt |
zászló nélkül is bölcsen és tudatlan |
|
toronyiránt most is toronyiránt |
elől egy könnyű szarvas szabadon |
amerre elment ritkul a vadon |
|
|
Amerre elment ritkul a vadon |
Imádkozz értem bűnösért Johanna |
a fát kivágom aztán eladom |
Imádkozz értem tolvajért Johanna |
|
ha nem veszik meg annyiba hagyom |
reped a törzse szikrázik a balta |
holnapra szél lesz fúvódik a nyom |
Imádkozz értem vétkesért Johanna |
|
imádkozz értem holnapra mi lesz |
a lacikonyha kürtöl szól a dzsessz |
felsorakoznak ételért a hangyák |
|
korsó ötér sztriptíz az asztalon |
ki az ajtóban az a hajadon |
nem jönne vissza akkor sem ha hagynák |
|
|
Nem jönne vissza akkor sem ha hagynák |
ha kérnénk legyen olyan üdvözölt |
mint Szent Ferenc a farkasok között |
s terítenénk a fekhelyére szalmát |
|
és lepedővel még be is takarnánk |
mit régi céhek új takácsa szőtt |
s míg elmondaná hogy mivégre jött |
kezét szelíden nyaldosnák a marhák |
|
látjátok drága társak ez maradt |
miként a tárgyak véges a harag |
egy jó szó kettő máris itt lakom |
|
és szarvas-szemmel fölmeredne ránk |
mi pedig lassan lámpát oltanánk |
nem nevetnénk és nem vernénk agyon |
|
|
Nem nevetnénk és nem vernénk agyon |
hiszen tanultuk hogy ne bántsd a gyöngét |
a babonát se szeretjük nagyon |
ma nekem holnap neked és mi jön még |
|
amit ma adtam visszakaphatom |
ki tudja hátha órjások a törpék |
a sors kereke fordul egy napon |
és egyenesnek kell nézni a görbét |
|
a szemrevétel bizony sose baj |
így jut előbbre az emberi faj |
mert van igazság csak egy kicsit arrább |
|
ezért vissza a kardot és tüzet |
nem bántjuk mi a nagybecsű szüzet |
nevén nevezzük mint valami szajhát |
|
|
Nevén nevezzük mint valami szajhát |
Tisztelt Cím Cégünk itt jelenti ki |
hogy részünkről a szóbanforgó Jeanne d’Arc |
|
még hajadon a katolikus vallást |
vallja és atyja nevét viseli |
ekkor született így hívják az anyját |
foglalkozás- és állásnélküli |
|
nem végzett semmiféle iskolát |
az átlagosnál finomabb a lelke |
az orléans-i virgo nevet nyerte |
|
könnyebb munkákra biztosan bevált |
Kelt mint fent Bélyeg Név olvashatatlan |
Nem volt bolond a szűz csak épp szokatlan |
|
|
Nem volt bolond a szűz csak épp szokatlan |
ha tűzrerakni ment megállt a hó |
emberek között nem fogta golyó |
és barátokra lelt a karvalyokban |
|
a lángoknál csak azt szerette jobban |
ha egyre több a lángolni tudó |
a parázs helyén ottmarad a szó |
mely újra gyúlik hol közös titok van |
|
s a tűzrakásban részt vehet akárki |
csak együtt lenni csak helyettük látni |
nincs ebben álom sem mesterkedés |
|
Jöttem hogy vigaszt nyújtsak a kicsiknek |
miféle tűz lesz ez maga az ihlet |
egyszerre minden hűtlenség kevés |
|
|
Egyszerre minden hűtlenség kevés |
nekem sosem volt barátom Johanna |
egy ideig elhallgattam mesés |
históriáit de nem volt hatalma |
|
fölöttem habár abban semmi vész |
nincs ha egy némber szól mintha szavalna |
a többinek de a szemébe és |
a mozgásába fény van és a hangja |
|
olyan milyen is furcsa és az ember |
fél hogy elcsuklik közbeszólni nem mer |
csak elkíséri mint galamb a párját |
|
de hogy ki kezdte azt a rohadt máglyát |
egyeseknek a tisztesség nehéz |
emléknap indul és ítélkezés |
|
|
Emléknap indul és ítélkezés |
kimodják hogy a boldogtalan Jeanne d’Arc |
rút félreértés áldozata és |
lecsukhatják az ügyeletes zsandárt |
|
márványkő áll a síron ég a mécs |
az avatásra verset ír egy agg bárd |
sajtó rádió tévé filmezés |
és levegőbe repülnek a sapkák |
|
Jeanne d’Arc a máglyán a színpad forog |
a páholyban az inkvizítorok |
gyászkórust zúgnak lenn a nemzetek |
|
végbe kell vinni a kísérletet |
most jókor míg a teljes ég lakatlan |
hogy Szent Johanna száguldjon a napban |
|
|
Hogy Szent Johanna száguldjon a napban |
hordjon hélium ellen ércruhát |
bőrét napvédő krémmel kenje át |
és földközelben álljon mozdulatlan |
|
amúgy sem nagyon kedveli ha fagy van |
folyton a tűzről prédikálna hát |
most itt a tűz csak élje ki magát |
a kakas szava majd először harsan |
|
mi később halljuk ha felkelt a nap |
az élet csúcsa tőlünk idegen |
a bolygók egy-egy részlet fél-tudás |
|
vagyis Johanna lesz a boldogabb |
s az emberiség szenved idelenn |
mert látni kell az élve pusztulást |
|
|
Mert látni kell az élve pusztulást |
az marad élve ki kétszáz évre megfagy |
Uram Isten ki ezredéve nem-vagy |
a homo ludens elfelejti lásd |
|
hogy kell kezelni a kígyómarást |
Rouen Segesvár és Theresienstadt |
és Hirosima mind kísérletek csak |
tanműhely lett a kontinens hol állsz |
|
kettő lehetsz csak bármennyit akartál |
ifjú halott vagy idült forradalmár |
élő húsoddal tápláld a tudást |
|
légy élhetetlen élősdi eretnek |
majd eltüzelnek és nagyon szeretnek |
és ő túléli mit tehetne mást |
|
|
És ő túléli mit tehetne mást |
azokkal akik martalócok lettek |
vagy mártírok mert féltek és szerettek |
akár a magma legmélyére ásd |
|
a sírban sem talál vigasztalást |
férgeket indít szerte a hegyeknek |
fehérmelegre veri a szonettet |
korhadt gyökérben felsíró darázs |
|
mozdul és dong dong dong a vasfülekben |
hívővé tesz bár ő maga hitetlen |
minden holdtöltén megduzzad a hullám |
|
a szőlők alatt lélegzik a vulkán |
és kíntornál a kannibálmalom |
agyunkban egyre őrlődik a gyom |
|
|
Agyunkban egyre őrlődik a gyom |
Isten sem győzné hajtani a malmát |
egy elmeosztály húsz Napóleon |
de jól okultunk nincsenek Johannák |
|
amerre elment ritkul a vadon |
nem jönne vissza akkor sem ha hagynák |
nem nevetnénk és nem vernénk agyon |
nevén nevezzük mint valami szajhát |
|
nem volt bolond a szűz csak épp szokatlan |
egyszerre minden hűtlenség kevés |
emléknap indul és ítélkezés |
|
hogy Szent Johanna száguldjon a napban |
mert látni kell az élve pusztulást |
És ő Túléli Mit tehetne mást |
|
|
|