Keserű gyökerű^*

Gyökér, gyökerecske,

testszínű erecske,

honnan jössz, televény

munkáló jövevény?

Milyen sors nőtt veled

föld alatt, föld felett,

borzongó levelű

keserű gyökerű?

Miféle hatalmas

évezredrétegek

dajkáltak tégedet?

Miféle siralmas

jégesők, záporok

emlékét ápolod?

Miféle nap sütött,

hányszor kapa ütött,

aszály vékonyított,

forgószél konyított?

S miért ki nem tépett?

Mi őrizett téged,

nyújtózó levelű

keserű gyökerű,

mutasd fel az ujjad

takard be a mélyed,

te kis eszeveszett

kapaszkodó élet.

Akármi szél hordott,

akárhány áll lesbe,

nem mozdulsz el innét,

gyökér, gyökerecske.

Itt kell a számumot

derekadba kapni.

Itt kell növekedni.

Itt kell elrohadni.

1963 (Ajtófélfámon jel vagy)

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]