| Kobalt szekerce lett a hold, |
| ingott köztük a városháza tornya – |
|
| Lenn színezüst forgács a tér |
| s a ferde Szentháromság, elgyötört barokk |
| angyalaival – a langyos fű, mint szárny ütése |
|
| S én vártam, hogy a hársak tetején |
| madár fog éleset sikoltani, |
| s felébred mákonyos álmából az óriási |
|
| Kongattak. Fenn a villanydrótokon |
| megmérhetetlen szikrák szakadoztak |
| éjfélre hívó cinkos üzenettel |
|
| S a tó felől, a lila parkon át, |
| a rács közé vert sikátorokon |
| lebegve jött, mint súlytalan göröngy, a békák |
|
| Dobhártyám csalt meg – ennyi volt az út. |
| Nagymessze kulcs zörrent a zárban. |
| Ott mentem, meneteltem temelletted |
|
1961 (Ajtófélfámon jel vagy, A keszthelyi téren címmel) |
|