A kútba néztem
A kútba néztem és semmit se láttam: |
én rég tudom, hogy semmi sincs a mélyben. |
A vízbe ugrott egyszer egy bolond, |
a kútban akkor levegő se volt. |
|
És mégis milyen szédítő a káva |
a vágyon túl és innen a veszélyen. |
Lenn zöldszegélyű holdkaréj remeg, |
hintálnak rajta pókok és legyek. |
|
Az ember fél és ittmarad maga |
és mintha csobbanást is hallana; |
jól megfogódzik fenn a meredélyen, |
s lopva lehajlik mélyen, mélyen, mélyen. |
|
1961 (Ajtófélfámon jel vagy) |
|
|