Külváros

Kültelki házak udvarán

mely hosszú, mint a létra,

és lányok ülnek néha

a létra hézagos fokán,

kültelki házak udvarán

hol inget szárogatnak

s öreg kutyák ugatnak,

bealkonyul nagyon korán,

s a házigazda óborán

osztozik három szomszéd,

és hegedű is szól még

kültelki házak udvarán;

s míg kortyol három szomszéd

benn vitrinben matatnak,

képeslapot mutatnak,

és hegedű is szól még,

s a gerlék fölrepülnek,

a viola sikoltoz,

egy asszony zoknit foltoz,

ó, kinek hegedülnek –

kültelki házak udvarán

elsápadnak a mályvák,

veti a csönd a kártyát,

és itt az éj nagyon korán;

fölbúg egy vízcsap hirtelen

s a pengevékony falakon

áthallatszik a szidalom,

áthallatszik a szerelem,

kulcslyukon néz a szerelem,

s kültelki házak udvarán

távoli sípjel szól, talán

a szél megy itt, a szertelen

kabáttalan kalandor,

egy lámpafényt magára húz –

s a remízben a kalauz

az asszonyára gondol.

1960 (Ajtófélfámon jel vagy, Újpest címmel)

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]