| Azt hiszem, most vagy önmagad. |
| Kérdőjelként mind lejjebb hanyatló |
| alakzat helyett a megvalósult állítás. |
| Hegyvonulatok magasában az egyetlen, |
| a határozott vonal, akkor törik meg, |
| ha jónak látja. Fák koronájában |
| a messziről érzékelhető, a végleges |
| tömörség, a tél fosztó kezét |
| nem ismeri. Schubert-zene, édességig |
| feszített tragédia. Szüntelen valóság, |
| megközelíthetetlen, emberkéz |
| sem fog, számítógép sem bont fel: |
| madár nyilallását, felhő alakváltozását |
| patakban nézheti romantika, |
| pipacsok közt, bódultan, meztelenül |
| alájuk heverhet századvég, |
| szegletes körben megképezheti őket |
| átvilágítás, műholdas közvetítés, |
| szaporodó, beszédrongáló szakkifejezések, |
| bármi! Áthatolhatatlan maradsz, |
| függetlenebb felhőnél, madárnál, |
| mert cél és vágy nélkül létezel, |
| mint a test körüli, egyenletes |
| levegőréteg, önmaga oka és okozata, |
| önmagad. |
Ne félj, nem sírok. |
| ebben a tökélyben ott van a közelség. |
| Valahol, egyszer, szétlazul a pánt. |
| Megadatik, hogy lássalak. |
| Megérinthetsz majd egy másodpercre. |
| És egy kis ujjod körme vak.
|
Hédervár, 1990. szeptember 9. |
|