Gyermekrajzok
| Tisztelt Bíróság! Távkutyák |
|
| elloptak minden sztárruhát. |
|
| Beszerezünk néhány sztárruhát, |
|
| s mivel drágák a távkutyák, |
|
|
| Tisztelt Management! Alperes |
| hiányában itt per se lesz. |
|
| nálunk nincs Pádua megye. |
|
| miket a Cégbank jegyzene. |
|
| Fellebbezésnek nincs helye. |
|
|
|
Keats/Szabó Lőrinc egy sorára
| Ha rádöbbenek, hogy meghalhatok, |
| s nem leszek többé láncra fűzve itt, |
| hol megleltem a Paradicsomot, |
| s velem a teljes klán kiűzetik, |
|
| mert lelkünk mélyén füstbe ment a terv, |
| hogy sokasodjunk, mint a szárnyasok, |
| más égtáj kellett volna, míg betelt |
| a sors, mely egyszer csontig vágatott, |
|
| de az emlékkel mit sem kezd, aki |
| a holmik közt majd csontkézzel kutat, |
| s mint agyagménest, rendre elköti |
|
| éjjel kipányvált mondataimat – |
| vigyél, mondom az Angyalnak, vigyél. |
| S könnyű lesz, mint a Szajna parti szél. |
|
|
Keats/Vas István egy sorára
| Ha félelem fog el, hogy meghalok, |
| ha rádöbbenek, s félelem fog el, |
| ha a félelem már torkon fogott, |
| ha rádöbbenek, hogy most félni kell, |
|
| ha mint pókháló, felcsavar a félsz, |
| ha nem találom a pókfonalat, |
| ha rádöbbenek, a munkám se véd, |
| ha egyszer cserben hagynak a szavak, |
|
| ha bebáboz a pántos félelem, |
| mint Kolbe atyát éhség görcse, ha |
| nem velem fut az idő: ellenem, |
|
| ha tátogok, mint elgyűrt törpefa – |
| az Úr tenyerén szárnyra kaphatok, |
| addigra csupa félelem vagyok. |
|
|
A halászat törvénye
| Orkney-szigetek. Szorong a halász. |
| Hajnali négytől üvöltöz a szél. |
| Tárulkozik, recseg a csónak, |
| reccsen a vétkes vízi ház. |
| Aztán a csend a léken túlig ér. |
|
| Tenger csillaga, kíméld a hajómat. |
|
|
Partra vetve
| Árokpart. Lagúna fölött az éter. |
| Hegedű, cselló. Ők ketten eveznek. |
| Lélekvesztő: Toscanini vezényel. |
| Vitorlán sodródik az éjfél. |
| Megnő az árnyék a kormánykeréknél. |
| Már szárnyam sincs. Követlek. |
|
Kilenc dobütés
| Maranathá |
Jordán patakja árad |
| Maranathá |
völgyében a halálnak |
| Maranathá |
hegyek kosokra válnak |
| Maranathá |
dombok bárányra válnak |
| Maranathá |
nem visz tovább a lábad |
| Maranathá |
körülvesznek az árnyak |
| Maranathá |
követhetetlen árny vagy |
| Maranathá |
rekedten mint a dámvad |
| Maranathá |
szórvány vagy és halál vagy |
|
Ház Betlehemben
| Minden ház fordított tömegsír. |
| Házat, földet, férfit akart |
|
| Férfit, ki földön s házban is |
| Hajlongott Ruth, s elvette őt |
|
| A frigy tetszett Naóminak, |
|
| minden ház fordított tömegsír. |
| Dávid király dédanyja lett |
|
|
Üzenet Alaszkába
| Régen nem írtam. Itt a szél világít. |
| Egyre nehezebb, ikercsillagom. |
| Sosem tudhatom, annyi-e a Másik, |
| mint szerszámnak a fű, ha meghagyom. |
| Vagy te lettél a penge, s én a fűszál? |
| s a távolság, a kelta félhomály, |
| már fel se gyújt, csak üszkösen közénk száll? |
| s nem támad rózsa, nem telik pohár? |
| Merev támlájú karosszék ölében |
| az egyikünk a fallal szemben ül. |
| Az órák ütnek. Lődözés, söréttel. |
| Ha angyal jön, elvágólag repül. |
| De mozdulatlan minden. Te is, én is. |
| Kit elképzelnek, s ki elképzeli. |
| Minden burokban. Varázsgömb vezényli |
| a városban a roppant térzenét. |
| Hallod te is? A harsona sikoltoz, |
| bíbor győzelmi zászlót vág a szél. |
| A Bürgermeister mindent máról keltez, |
| szarvasbőrön pecsétes oklevél. |
| Zúg a harang. És benne zúg a tenger. |
| A boltok nyitva. A kagyló remeg. |
| Szerelmespárok futnak, mint a sínpár, |
| szemben a szertenyíló évtized. |
| Portölcsér pattan fel a sivatagban, |
| az óceánon két sziklaszobor. |
| Hát érted ezt? Elhagyhatsz száz alakban, |
| ki mozdulatlan, mindig visszadől. |
| Várj meg! Téged visszhangoz minden horhos! |
| A szomj s a tárgya úgyis szétvadul. |
| Csenget a postás. Te voltál a fontos. |
| Micsoda csend. Az asztal felborul. |
|
|