Hualing kertje Iowában

Réz Pálnak Szélcsengők az indián nevű folyó felett: az átplántált otthon mezében az átplántált hontalanság. Cseng-bong a kert. Illatos szantálfa-füstölők, kimonók, szárik villognak az ideszorított, a gyökeret vert fák zeg-zugaiban, mint a parton a mindig-éber szarvasagancsok – a látványnak minden részecskéje riadalom. Újraépíteni: üvegtöredékről üvegtöredékre lépni, mezítláb. Franco elől futottál, vagy vörös milicisták elől – egyként át kell gondolnod valamit, de az üvegrelépést többé nem kerülheted el. Sebzett talpon jár minden szökevény, s ezért, hogy gyilkosok vagy cinkosok évtizedek múltán buknak csak elő, mikor már egész testükre fölkúszott a hősi heg, a mítoszborostyán, a pénz- és póz-rezegtető, melyet majd tovább testesít a történelmi elföldeltetés, mi által – ha hihetünk, s miért ne hinnénk Orwell szavának – „a gyilkos hazugság alája kerül egy mélyebb hazugságnak”. egy mélyebb hazugságnak”. Szélcsengők. Félnéma hang. Ne állj alája. Felszívja otthonaid mítoszát a szélbe plántált hangok metafizikája. A fák között a fölhurkolt harangok körül-levése. És az is mindegy: játék hurkolta oda őket? kétségbeesés-e? Március van, tornádó, a fémek zengenek-bonganak. Nagy nép. Kis nép. Szórványnép. Adat. Adat! A tornácon, az indián nevű folyó felett whiskysüveg kupakja pattan, angolul terítenek. „Illendő lenne most elpusztulnom, túl nem élni a hazám halálát” – a bombázás alatt ezt Szép Ernő izente. Whiskysüveg. Ne lépj rá az üvegcserepekre. Szélcsengők. Szélcsengők. Szétpattog a hang. Az indián nevű folyó, a keleti hangsurranás, vagy a helyrajzi szám a látszat? A telekkönyvnek nincs metafizikája. Angolul még meg nem aláztak. A tornácról nézzük a tornádót. Március. Kimonók. Szárik. Szarvasagancsok. Villogó öltönyben sötét férfiváll. Egy másik kálvária, amely itt marasztott. Egy másik seb, amely végigvonul a régin. „Szívesen fáj”, mondták a szülőfalumban. Hát kikre mondod azt, hogy „enyéim”? Merrefelé tart az ökörnyál, ha márciusban van ökörnyál egy szantálfüst kóválygású kertben, az indián nevű folyó felett, amelynek folyási iránya megfellebbezhetetlen, afelé, aki egy hazai trágyadombról vasvillával elűzne, vagy afelé, akinek annyi a neved, hogy egy lábjegyzetben kibetűzze? Nem, a világcsavargás póza nem segít. Szélcsengők. Kimonók. Helgák és Maruszják. Nem hajó ez a tornádós századvég velünk. A gyilkos hazugságnál mélyebb hazugság. Zeng-bong a kert. Agancsokon szünetjel: félnéma naplemente. Futni, vissza. Kapaszkodunk. Úgyis szél. Hangok. Cserepek. Szeretnek itt. Hiába. Sötét férfikar. Késő. Szélcsengők. Megsiketülök. Elnémulni se lehet. Ha a jelzés jön, kilépek innét. Rögtön. Addig el ne ereszd a whiskysüveget.