Sinfonietta
| Vénusz-nap. Péntek. A hegytetőn |
|
| Vége sosincs. A hegytetőn |
|
| A várrom fölött porlik az idő. |
|
| Ki rombolta? Ki engedte romolni? |
|
| Letarolt tájon sorakoznak |
|
| Fegyvert letevő hadvezérek. |
|
| A mítosz hamis. A mítosz igaz. |
| A mítosz makacsabb a gyomnál. |
|
| Mind több a szövegmagyarázat. |
|
| Ki áll be őrült kertészinasnak? |
| A bölcs, az angyalok karából? |
|
| Vagy ő, aki a mélységből kilábol? |
|
| Kagylóban? Pókfonálon érkezik? |
| Hullámhegy. Vénusz napja. Péntek. |
|
| Szétvetett kézzel, latrok közt álmodik. |
| Vasárnap tankcsapdára ébred. |
|
| Legenda legendával összeér. |
| Szakadék fölött hidat ver a vétek. |
|
| Szögek és lánctalpak alatt süt a mentség: |
| Szeretném, hogyha szeretnének. |
|
| ha egyszer kimásztál alóla, |
|
| szétnézhetsz, nem tudod eldönteni, |
| hogy otthonod volt-e vagy állat óla. |
|
| Pedig ez lett volna a fű, a pára, a kalendáriom. |
| A lenni. Esetlegesből a párlat. |
|
| Tagadásból tudás. A megmaradni.
|
| Hírhedett zenésze a világnak! |
|
| Volt ideje a Sacher-katonának, |
| Novoszibirszknek, MacDonaldnak – |
|
| van-e hangod e beteg hazának |
|
| Volt ideje futásnak, maradásnak, |
| Mittel-Europának sötét titka vagyon. |
|
| Száguldanak a féktelen mozdonyok. |
| Itt ülök csillámló sziklafalon. |
|
| A magasban péntektől vasárnapig |
| minden kis mozgás jelent valamit. |
|
| Benépesül a hegy. Az vagy, aki. |
| Várad. Vársétány. Mikó. Logodi. |
|
| És fű. És pára. Valamennyi árny |
| átfészkelődik, át a tűfokon. |
|
| Vénusz-nap. Péntek. Minden végeleges. |
| A kő készen áll, mindig hű rokon. |
|
|
|