Útvesztőben

 

 

 

 

A mágus válaszol

Az a sötét közelség.
Mint ha a handzsár lezuhan.
Biccen az emeleti függöny.
Senki sem áll a kapuban.
Félálom ül a városon.
Mi történt, nem jelzi a térkép.
Egy tévedés holdudvara
az a közelítő sötétség.

 

 

 

A pilóta kérdez

A félhold, szarvval fölfelé,
lezár egy homokdombot.
Estére már rian a jég,
üres a téli rakpart.
Meddig, hová még, Istenem!
Gépem Elődbe vésem.
Átérhetek-e szabadon
azon a tévedésen?

 

 

 

Útvesztőben: tizenhét haiku

Rések a padlón.
Bokádnál recseg a jég.
Megfagyott tücskök.
Palló, függőhíd.
Hosszát már nem nyújtja kéz.
Rézsút madárraj.
Sötét cikázás.
Tölgyes vége füstölög.
Avarba hullnak.
Kút fölött fémpénz.
Kötéltáncos lehajol.
Ezüst sikoltás.
Ne érints semmit.
Fény nélkül kibomlani
növény tanult csak.
Küszöb küszöbre.
Beljebb senki nem jutott.
Még a remény sem.
Belekből jóslás.
„Absolvo te.” Gesztusok.
Kánaán arca.
Két ló lecsuklik.
Zöld istálló melege.
Zab kiskanállal.
Falak falakra.
Bazaltlépcső, piramis.
Sírrablás, átok.
Belekből jóslás.
„Absolvo te.” Gesztusok.
Kánaán arca.
Ne érints semmit.
Fény nélkül kibomlani
növény tanult csak.
Kút fölött fémpénz.
Kötéltáncos lehajol.
Ezüst sikoltás.
Palló, függőhíd.
Hosszát már nem nyújtja kéz.
Rézsút madárraj.
Rések a padlón.
Bokádnál recseg a jég.
Megfagyott tücskök.
Két ló lecsuklik.
Zöld istálló melege.
Zab kiskanállal.
Sötét cikázás.
Tölgyes vége füstölög.
Avarba hullnak.
Küszöb küszöbre.
Beljebb senki nem jutott.
Még a remény sem.

 

 

 

A pilóta hazaér

Nem hívtak meg a karneválra
az árny nem él csak téli gally
ha van szivednek hangszála
nem fáj a karneváli lárma
és vár egy biztos kapualj

 

 

 

Töredék

És akkoron a Hold elkékült
szikrát izzadt a Nap
jég állt a vízbe mígnem végül
tökéletes lett a sivatag

 

 

 

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]