A túlélő

Kellékeit tudta, a lényegét nem. Azt látta, hogy a vízözön: csoda. Hogy ingoványt szán a hegy tetejének Isten egyetlen eldobott verssora. Hogy szétnyílik a Teremtés kudarca, sűrűség fojt, hol madár énekel, a rózsában az álom borul arcra, s a „Vagyok, aki vagyok” nem hangzik el. Ezt látta. Ahogy látnok lát, ha látna. A falka mélyén elfogta a dölyf. Szivárvány tört a békés Ararátra. S az olajággal visszaszállt az ölyv.