Chiaroscuro
Belépett és így szólt: „Sivatag. |
De ne hidd, hogy a szellem |
Válaszd a lélek élve-kárhozását, |
de ne kelljen a szerkesztett sivárság, |
élj és halj, mint a harmadik lator, |
sivatagod feszítse meg a por, |
nélkülem ne légy soha boldog.” |
|
|
A lándzsák között nem lett ő se boldog, |
élt és halt, eleven harag, |
bárkáját végigmardosta a hab, |
kettévált eszméletét a Tejút, |
sivár hegyi ösvényét a vasút, |
a prérit a pipacs helye, a ház, a ház, |
mert én voltam az a sebhely, |
|
|
|
|