Aesthetika Post Mortem
Egri Péter Value and Form
|
című könyvének olvasásakor |
|
| Háborúzni csak azzal érdemes, |
| fölmagasodni ki nem bír tovább. |
| Krajcáros csúzli vagy bombarepesz: |
| alázatára mélybarna mohát |
|
| növeszt a kő az esemény után. |
| S nem nyúl le érte az Isten ujja, |
| és mint Ádám a Sixtusi falán, |
| ő sem próbálja meg újra s újra. |
|
| És nem kíván több diszharmóniát. |
| A feszültség már újakban lakik. |
| A fúgák rögre zúdult ritmusát |
| fogja föl majd a kábult harmadik – |
|
| s a várból visszaszól a zene, tánc |
| és olasz fényével a reneszánsz. |
|
|
| Belső szemünkkel látjuk a veszélyt, |
| a szélforraló tűzliliomot. |
| Ha estharangszó csitítja az éjt, |
| maradjanak meg együtt a romok, |
|
| nem unhatunk meg kéményt s ablakot: |
| Salisbury tornyára Constable |
| merő oxigént-lombdíszt aggatott, |
| de ahhoz katedrális kell előbb, |
|
| a Tejúthoz a csillagnárciszok, |
| az öbölhöz a part vörös pora, |
| felhőtömbhöz földszínű vízcsikok, |
| térritmushoz a nászút mámora – |
|
| a metafora ez, ha rátekintsz, |
| és nem a népnemzeti hátgerinc. |
|
|
| Westminster hídja beleremegett, |
| ahogy csak elhalt a lövés zaja. |
| Tarkólövés. Mint fényt a gyökerek, |
| a lépést ette meg a kő maga; |
|
| dobban mind, sorban – paradox lelet, |
| a város fénylő kannibáli fája, |
| oly széttárt karú és befejezett, |
| mint Schubert Nyolcadik Szimfóniája. |
|
| Előérzet a Szépség. Ahogy Istent, |
| történet bírja még csak körberóni. |
| Ingoványt lépnek a világ nem ismert |
| és el nem ismert, vak törvényhozói. |
|
| Lépni: borzongni, bármi lesz az ára. |
| Csalogány száll a merkantil világra. |
|
|
| Fény és sebesség. Fény és gyűlölet. |
| Karthágó és Trafalgar nem jelent ám |
| tanulságot, míg mellesleg jöhet |
| a „Carthaginem esse delendam”. |
|
| A teljes örvény körvonaltalan, |
| de tudomásulvétel-szintig ér. |
| Turner nem gyári ösztöndíjasan |
| jegyzeteli a tájat: benne él. |
|
| Prófétálni a nyers Nyugati Szél |
| is akkor tudhat, ha gyászolni tud. |
| Egymás gyászának kürtös, tág legén |
| keresztül-kasul áramlik az út. |
|
| Hol többen égnek, ég fölöttük Egy. |
| Két kődarabtól föllángol a Hegy. |
|
|
| Sziklában arc ég, toronyban fohász, |
|
Nocturne-ben szemcsés csillagállapot. |
| A kottafejre rávésik: L’Orage,
|
| negyven esztendő ellentáncba fog, |
|
| bel canto és vihar, hangszövevény, |
| rímek bordáin lovagló Halál, |
| forgószél, ellenárny és szembefény, |
| hát felnyeríthet, aki arra jár, |
|
| és minél inkább vagdalódzik a |
| következő évszázad, és idéz, |
| annál hasadtabb a romantika, |
| és víz fakad, mint méregből a méz, |
|
| mindig a méregzsák kerül alulra. |
| Gúnyból idézni önkarikatúra. |
|
|
| Ha arcból maszk lesz, ha fűből cafat, |
| ha egyidőben történik a test, |
| ha gennydudor a hősi pillanat, |
| ha bőgőhangot elefánt ereszt, |
|
| ha Joyce az angolnál is angolabb, |
| s Picasso fehér rothadásba kezd, |
| s Britten Totálja szétfolyt változat, |
| s ha Giacometti lát csak egyenest, |
|
| s körvonalat Léger, s a műdarab |
| krajcáros csúzlit és bombarepeszt |
| kiegészítő, listázott adat, |
| mely mohos fúgát kő mélyébe veszt, |
|
| s a Minden Egész eltörött enyész – |
| Aesthetica Post Mortem: Ott a Kéz. |
|
|
|
|