József Attila-motívumok

I Szépségfák állnak illatokkal telten. A fin de siècle őket hagyta itt. Az új évszázad miért-varjait hajtják az évek, egyre éhesebben. A szántóvető sosem vétkes ebben: neki is elhajtják a falvait, mert jégre visz, ki még garatra vitt a gabonából, s hallgat összeverten. Mindenki üt. A törmelék fölött mint irtóztató aszimmetria csak a tigris nagy vére mennydörög s a szépségfa négy szegletnek rohan. Egykoron itt ment az Emberfia. Dübörgő gépváros zúgó agyam.   II Biztosan tudom: végeztek velem. A vonat zökken, ha valaki tolja. A halálvágy s a halálfélelem címke csupán, akár a paranoia. Gyilkosságnál is nagyobb vétek az, ha becsapják a halni indulót. Lőtt sebre zászló, gennyre ragtapasz; tusfürdő, szappan, málenkij robot. Én tudtam azt a percet. Hallgatag gyilkosaimról vers a hírhozó. Láttam, halálom széttép s fennmarad. S az életemre nincs vállalkozó.