Dagerrotip

Három lány a mezőn füvet szed, de köztük szépanyám a legszebb: a juhok is köré legelnek. Pap, orvos, tanár neki hódol, s a boltoslegény is a boltból. Van zsebkendője neki halmaz, igazságot sosem tilalmaz, költőhöz szól: „Törvényt fogalmazz!” És hallgat aztán áhítattal, fodros kötőben, angyalarccal. Jaj annak, kit mellőle szél tép, hajnali harmat, ő a mérték; ha csipkebokron utolérték felhők, tüzek, hold prése, körgát, reszketve nyújtja át nyugalmát – Mértéke nincsen a mezei szélnek, mértéke nincsen a zsenge vetésnek, a szentségben-megjelenésnek, a négy rács fölött égő Tannak, s a kéznek, mellyel csöndben adnak.