Tériszony

Tanuld a köd ásványtanát a tükörben a hóesést sienai vörös falon azt a szemernyi repedést alvajáró sikátorok s elmozduló terek között a pléhcsatorna sóhaját hogy ő is ő is erre jött a kyklopsi barlanghiányt azt a vad tömör villogást melyben az álom szétterül hogy más vulkánt többé ne láss csiszolatlan mély köveken azt a szétcsúszó röhögést azt a nagy madárvijjogást a visszametszett szédülést