Pelikán
| Pelikánnal a szíve: úgy vagy velem. |
| Átdobbansz most egy keskeny fényjelen. |
| A tömlőben harminc év fulladás. |
|
Egy másik kikötő
| Át kell rajzolnom teljesen. |
| Fénycsőben, hanghullámon, lépcsőfokon a mozgás: |
| De – lampiont a vízesés – |
| a függetlenség mellbevág. |
| Mint ha elszabadul a hajókazán, |
| és jazzdobnak hiszi magát. |
|
Lampion
| De – lampiont a vízesés – |
| a „másként élni” rettegése átfog. |
| Földrengés, vulkánfüst, barlangérzet, |
| idegen papírszemét idejében |
| Támpont a láda, amit este kilenckor |
| a vállán vitt be az öltönyös igazgató a palotába. |
| A láda fontos, szegletes, nehéz. |
| Mondták már neked bármilyen nyelven: |
| „Szeretlek, mint ládát a léc”? |
|
Papírszemét
| Idegen papírszemét idejében |
| karcsúmód hallgatnak a zárak. |
| Mért tud úgy fájni egy banképület? |
| Nec supplex turba timebat. |
|
| A koldus az újságjára dermed. |
| „Vasfüggöny”, olvassa, és kacag. |
| A csatornán olajrakomány. A dokkmunkások |
| macskahátukkal oda hajlanak. |
|
| Térdig járok a vízparti szemétben, |
| idegen papírszemét idejében. |
|
|
Macskahátukkal
| Macskahátukkal oda hajlanak, |
| ahol szépség, nagyratörés nincs már. |
| Szembe patakzó élet sincs. |
| Olaj, felzavart víz, moszat, hínár. |
|
| Szétvert húsú asszonyok cikázása a gyöngyért. |
| Nézed. Az olvasztárt is néznéd. |
| Nem segít a gyöngysorvásárlás. Se Tolsztoj, se Marx. |
| Hagyd a magad csónakba törettetését. |
|
| A kagyló is, ők is beledöglenek. |
| Mért tud úgy fájni egy banképület? |
|
|
Csónakba törettetés
| Hagyd a magad csónakba törettetését. |
| Szolga vezet egy öszvért. |
| „Szabadság – szól az öszvér. – |
| Amit hallott, mind rágalom. |
| A nevem: Dr. Ló. A címem: kastéj. |
| J-vel, mint csermej, csevej, paraj. |
| Az ételem sertéskaraly. (Mint |
| Morgenstern a keresztkomám. |
| Témám: a finánctőke és az éhség.” |
| Hagyd a magad csónakba törettetését! |
|
A hegyi úton
| Csupa ősi mozgás a bambuszliget. |
| Kardvasa mögül néz a nádorispán. |
|
| A pálmák körül a talaj repedezett. |
| „Hol a szolgahad? Hol a ló? |
| Kié a föld?” „Azé, aki megműveli. |
| De hiszen ez nyilvánvaló.” |
|
|
Csupa ősi mozgás
| Csupa ősi mozgás a bambuszliget. |
| A romos pantheonban, az eső verte híd alatt |
| éjszaka martalócok, szerelmespárok alszanak, |
| senki sem tud lépcsőbe égett lábnyomokról. |
| Senki sem hiszi azt, „kolomp szól”. |
| Ez csak az ősi mozgás. A madarak jövendölése. |
| Ajtónyílás hajnal felé. Sikoly. Mert nemcsak menekülésre |
| termett a világ. A liget lobban, fénylik, elvakít. |
| Honfoglalás. Ne hivatkozz az őseidre. Te vagy itt. |
|
Lépcsőbe égett lábnyomok
| Senki sem tud lépcsőbe égett lábnyomokról. |
| A tűzhányók már csonkig égtek. |
| Ne hivatkozz lépcsőbe égett lábnyomokra. |
|
A tűzhányók
| A tűzhányók már csonkig égtek, |
| a rizsföldek közt fejfa-léptek; |
| a nép a viccelődés fényköreit rója, |
| a büfékben szendvics és Cola, |
|
Fejfa-léptek
| A rizsföldek közt fejfa-léptek. |
| Vonat, halászhajó, szikla, háló |
| visszadobja. Reng az öbölkaréj, |
| felakad a hullám a csúcsokon, |
| mint a palást. Álomnyelven |
| hallod meg majd a feltámadást. |
|
Reng az öbölkaréj
| Visszadobja. Reng az öbölkaréj. |
| Paul Celan? Kafka? Istrati? |
| Visszadobja. Nem tudja, mi. |
| Nem tudja, mi, nem tudja, hol, |
| a víz, a víz nem válaszol, |
| feljön a hold, a víz dagad, |
| S a part mértéket tart neki. |
|
Gyökerestül
| Ezért kés, korbács, hóhalál, |
| csak látótávban érhet el, |
| kötszer-, tea- és hírhozó, |
| aki vétlen sem hagyna el, |
| nem adna ki, nem hagyna ki, |
| gyökerestül nem dobna ki, |
| gyökerestül sem dobna ki. |
|
Hóhalál
| Ezért kés, korbács, hóhalál. |
| a végképp versbe dermedő, |
| kötszer, tea, hír érkezik, |
| messzelleni már nincs idő. |
|
Már nincs idő
| Messzelleni már nincs idő. |
| Az ajtó félúton, sötétnek |
| Kökörcsin, szél leánya, félek. |
|
Szél leánya
| Kökörcsin, szél leánya, félek. |
| Tömlő lobog, füvek dobolnak, |
| kormányos csontja, nyurga fényjel. |
| Sehol a csónak. Érj el. Érj el. |
|
|