Horror

Zöld párduc selyemtapadása, a zsebkés csukladozva bámul. A Szellem kémcső-torka cseppenként eltelik az álmodó mosolyától. Még nincs hajnal, mégis orgona szól. A bolyongót egy szerelmespár elkíséri a szekér nélkül zörgő utakon. Kétoldalt mennek, pedig nem is kéri. Egy ablakból kifeszül a lepedő. Lebeg, még nem vetítik rá a pontos iránymutatást. Csak annyit: „Tengerfenék. Kyklad. A láda azonnal megérkezik. Addig kapaszkodj, amibe tudsz. Kapaszkodj a falba. Zárójel: (Hozzátok ide, élve, halva.)” Elmozdulni. Talán nem késő. A sportpályára, vissza. Nagyapám érthetetlen, lassú kertjében. Pillangónak, bárminek. Nem kell, hogy bárki értse. A polcon egy százéves csésze grafittalan, híg dörrenése.