A part
| Akit a partra is követnek, |
| hasztalan kuporodik le a fövenyen |
| s húzza maga alá a lábát, |
| felsőtestét hiába merevíti meg, |
| hiába int a sirályok után, |
| míg köpenye szétcsúszik, és feje körül |
| elrendeződik a hímpor és a köd. |
| A porban apró, rajzos lábnyomok. |
|
| A klinikán fölöslegesen gyötrik, |
| rajzolja le az élményeit.
|
| Semmiféle papír nem mondja el: |
| ő maga a sirály. Utolérik előbb-utóbb. |
| „Doktor úr, rajzoljon nekem anamnézist. |
| (Önnek ez az élménye, nem igaz?)” |
|
| Hiába engedik haza; otthon nincs kenyér, |
| az is a madaraké, a papírablakon |
| madárlábak kopognak, a festmények |
| csupa szárnycsattogás, az ágyon üzenet, |
| fehér madártoll. „Ugye, oda nem jössz utánam?” |
|
| Hasztalan a hívás, hiába az igyekezet, |
| kevés a kétségbeesés, korlátolt az intelligencia, |
| fölösleges a színjáték. A rémületnek |
| nincs erre útja. A gyógyszer, az alkohol |
| apró madárláb. Alig több, mint az élmény.
|
| A partig érhet el. Hiába követik, |
| hasztalan emeli a kezét, nem jut tovább. |
|
|
Az őrtorony
| szemüveg, zokni, fogpohár az ágyon. |
| Valaki a párnájától válni készül. |
| Az ajtófélfát sem érinti meg végül. |
|
| És hiába van a húsvéti lapon pirostojás, |
| akár vérjavító borban a véres ragyogás – |
| eltűnt a dolgok íze. Nincs már rögeszme sem. |
| A harangkötélen egy emlék kondul: „jelentkezem”, |
|
| s körvonaltalan minden. Az őrtorony |
| kétfelé leng a szélben. Középütt rostokol |
| – nem angyal, nem ördög – egy bátor mondat. |
| És lehull a magasból az utolsó ölelés. |
|
|
Ének egy amszterdami utcán
míg Irmgard Seefried énekel. |
|
| És Irmgard Seefried énekel |
| – üveg mögött ülnek a lányok –, |
| te tudtad az eget s a lápot, |
|
| nem volt mit megbocsátanod, |
| nem vettél észbe talmi vétket: |
| kikhez egy matróz odatévedt, |
|
| zsíros ujjnyom a pénzeken |
| – az üveg mögött lányok ülnek –, |
| és Irmgard Seefried énekel |
| s a fákon lángot vet az ünnep. |
|
|
A legénység, december este
| Nincs hasznosított félelem. |
| Nem késsel metszik el a napfényt. |
| a vitorlát szorító csontkéz. |
|
| Csak lételem; nem kikötő. |
| Ádvent. Még reszket a jövő. |
| A matróznak sincs választása. |
|
|
|