| Csak gyomnövényen nem fog az idő. |
| A mértéktelen mélyfekvésben él. |
| A téboly könnyű. Reccsen a lakat. |
| Szétszórt vágy-spórák, szétherdált napok. |
| Pogromba fordult élniakarás. |
|
| Az évekből egy peron kiragyog: |
| „Nem szállok le! ki maga? Mit akar? |
| Szálljon le, aki nem magyar!” |
|
| Plakátok előtt pulzáló tömeg. |
| Mértéke vesztett szónok. Könnyű bér. |
|
| Az időtől alázat menti meg, |
| kinek mércéje szemhatárig ér – |
|
| Mértéke nincsen a mezei szélnek, |
| mértéke nincsen a zsenge vetésnek, |
| a szentségben-megjelenésnek, |
| a négy rács fölött égő Tannak, |
| s a kéznek, mellyel csöndben adnak. |
|
|