Egy régi ősz: kilenc görögös haiku

Lázbeteg óra. Üvegen jégesőszem. Fátlan az útszél. Tűzfalon írás. „Termelj többet, mint tegnap!” Esteli szél van. Szerkezet álma: „Mene, tekel, u’fárszin.” Borvörös égbolt. Zúgnak az öklök. A tömeg mint a díszkert. Láng csap a házba. Nincs leigázva teremtett lélek immár. Négyszeri nap kel. Bírj az idővel: kazlakban a türelem. Fűtik a mozdonyt. Szétharapódzik. Tarkót vérez a harag. Fullad a lámpa. Fülled a légtér. Farkas, bárány: egy karám. Nyálas a kőszáj. Szél se fuj itt már. Mene, tekel u’fárszin – jel kovakőben.