Az Isten árendása

Vaszkó Irénnek Felfuvalkodni nem engedsz, Uram. Fordulni hagytad hatvanszor a tájat: méregtaván a vesének, a májnak ne lássam ébren bronzszobor-magam. A csattogó híd part felé rohan. Az hittem, értem álom-optikádat, gyötrelem végén bölcsesség – s kivártad, míg a tudás is, mint a prés, olyan. Ne áss el bennem gyanakvást soha. Vízre rálépjek, ösvényre letérjek, kapuban szóra várjak, ne marásra. Pest, Békés, Csongrád, Csanád, Vas, Zala – hatfelé mérnek arató-ebédet, ha az ember az Isten árendása.