Prelúdium és fúga: Tihany felé

Már a vonatablakból az Apátság barlangi rajza. Azok a vérző szemaforok. Lassítás. A naplementén átgyűrődő inged szoborlobogása. Lepkék izgalmán előrevetülő éjszaka. Körös-körül a sűrűség teli boldog, boldog leopárddal. Mendelssohn Olasz szimfóniája. Tornácon recsegő lemez, olimpiai bajnoké volt. Minden régi. Minden valódi. Minden tapintható. A kőkorlátnál a bajnok özvegye, könyökkel a képnek, fölötte a szimfónia, levelek közt a leopárdok orrcimpái, lepkék, feltépett ingujj szoborlobogása, sűrűség, sötétség, lassítás, alvadt szemafor- pupillák, az ablakon végső barlangi rajz, két egymásra meredő torony. Két egymásra meredő templom két vonatablak két naplemente kétfajta vér két sűrűség két csattogás két szimfónia a magyarok szimfóniája két bajnok az egyik kezében kard a másikéban malomkő két ellobbant ingujj az egyiket feltépik letépik a másikat két özvegy két sűrűség kétféle alvadás kétfajta vér két naplemente két egymásra meredő két megvetemedő inglobogás két gipszminta két kőszobor két éjszaka két átok két különálló barlangi rajz