A boldog festő^*

Láttuk a boldog festőt. Tudtuk: szürke a képén a göröngy, a sövény, a köd; mind a vízszintes hangsúlyok. Szürke a halottaságy. a halottaságy. S az ágy fölött a jel, minden jel szürke, a kóró, a bot, a bárány: függőlegesség, szürke permutáció. És tűz-víz, és vágy-vétek összebocsátása merő szürkeség, fegyelmezett áradás – a hasznosított halálfélelem. Láttuk a boldog festőt. Csak egy kis lombot ide, mondtuk neki. Elementáris zöldet. Sugárzó jelet, szinte kolompszót. Ejnye már, hogy is hívják: élményt. Valami felborzolót. Olyat, mint a tenger. Olyat, mint a kútvíz. Így kerek a világ, mondtuk. Így kerek a halottaságy.