William Butler Yeats imádkozik
|
Rába Györgynek
| Polgár vagyok, nem alkuvó, Uram. |
| Nap s hold a mércém. Ablakom kitárva. |
| Hatalmas tükrödben a lótuszok közt |
| kevés az azonnali arc és sok a lárva. |
|
| Fölszegett állal egyre nehezebb. |
| S ha nem forrás az, amit nem találna: |
| segít-e végképp az ámuldozón |
| a Semmi tömör ontológiája? |
|
| S vándor, ha lép még, lép-e láb nyomán, |
| hol csak paták és lelkek félhomálya…? |
| Egytömb Alakzat! Kelta Kőkirály! |
|
|
|