Identitás
|
Illés Endrének
| Krétán görög volt, Rómában |
| római, Toledo patkós boltívei alatt |
| nyújtott ujja mindennünnen |
| útját kijelölte az egyszer-élt világ. |
| Soha röppályát nem raktak ki fényesebb |
| kövekből. Soha mítosz nem volt fontosabb |
| mint ez a mediterrán közjáték. |
| Sötétséget még nem szaggattak ketté |
| öntudatlanabbul. Mégis, a véletlenek |
| összekapcsolódó ujjai közt, a szárnyas |
| barokk présből támadott azzá, aki volt. |
| Görögnek spanyol. Térképünkön |
| európai. Az őszi lomboknak |
| kalciumfoszfát. Azóta világít. |
|
|
Scheiber Sándornak
| Azonosulni? Meddig? És kivel? |
| Egyenruháig próbálta Babel, |
| gennyesre sebzett, pokrócolt lovak, |
| meghágott kancák verték az utat, |
|
| kitekert nyakú libáig, ha kell, |
| véres szakállig próbálta Babel, |
| gyalázott freskón kocsmárosra lelt, |
| fivére volt, ki utolsót lehelt, |
|
| és nem bánt mítoszt, könyvet, ősi jusst, |
| csak csókolhatná azt a puskatust, |
| csak kilőhetné tövig, ha lehet, |
| a hagymaszagot, a szemüveget, |
|
| mint pravoszláv papokra a csuha, |
| lelkére nőne az egyenruha, |
| írt égő várost, vágtát, viadalt, |
|
kívülről volt kozák. De belehalt. |
|
|
| idegrendszerünkbe, mint a pók, |
| kötélhágcsó helyett bonyolult- |
| finom rétegekben, erősen, |
| szakadatlanul, ahogy a szálak |
| levezetnek az együttesből |
| a magányos mélytudatokig, mint |
| a magárautalt segélykiáltás |
| az időben, amely átrezeg a |
| finom szerkezeteken, ahogy a vízgyűrű, |
| körkörösen és mégis lefelé ható |
| húzóerővel, mozdításra váró |
| vizébe idegrendszerünknek, melyből |
| felpattogzik a visszakérdés, hogy ki vagy te, |
| tünemény, nyelvünkkel örökölhető, |
| elévülhetetlen csoda, szabadság-tápsó, |
| vertikális járat, halálunkból visszajáró, |
| visszajátszó, galaxisok zuhanó ördöghuszárja, |
| Szabadszálláshoz kötött Coriolanus, kötőszavak |
| s balsejtelmek tudója, tünemény, örökös |
| hadtáp, honnét ez a kifogyhatatlan |
| tisztesség, mítosz nélküli |
| folttalanság, áradásod szüntelen |
| férfiereje a vertikális évszakokban, |
| országhatárokon, fölényeken túl, |
| éjfélen túl és innen, tünemény, |
| élők-holtak közlekedőedénye, |
| lélegzettől lélegzetig elvitathatatlan, |
| szüntelen kibomlás, szláv nevek, |
| piros menték, lengyel vezényszó, |
| sikoltó lovak, horizontális bajonett |
| fényszögeiből felsziromló versszak, |
| tavirózsa, feltámadások nyugvó |
| záloga, biztosíték, fix pont a |
| világegyetemben, lebegő azonosság, |
| tünemény, léggyökerű, még |
| merre tartasz, merre tartunk |
| együtt a különféle sodratokban |
| a mi progresszív eszközeinkkel, szennyes |
| lélegzetünkkel olajfoltos vizek |
| változatai közt, kiáltozva a hírek |
| átlyuggatott rétegeiben, önmagunkban, |
| meghosszabbodott életünkben, tünemény, |
| idegrendszerünk évszakaiba visszajáró, |
| visszajátszó, örök huszonhatéves, |
| meddig még? hány évszak a világ?! |
|
|
|