Triptichon
|
dr. Balogh Jánosnak
| A veszélyérzet adomány, nem árt, |
| ha megfigyeljük. A kőszáli kecske |
| menekülve is fölfelé megy. S ha |
| lefelé, előbb-utóbb a kőre gondol. |
| Azért kőszáli. Az óvatosság |
| lefokozza a lehetőség esztétikumát. |
| Ami fönn van: fagyásban, virágban |
| a teljesség. Ott beletartozunk |
| a múlandóság kontúrjaiba. Az |
| múlhatatlan. Ott szalad körénk |
| minden, ami másképpen elhagy. |
| A különbségtevés majd megtanít, |
| hogy az álom nem ér tovább |
| a hegyderéknál, hogy a vonatkerék |
| mindenkit elvisz, aki nem tér- |
| depel a sínen, s hogy ámuldozásra |
| mindig akad egy népmesényi száj, |
| ha tudjuk, mikor kell pontosan |
| és eltűnni az alkony törésvonalában. |
|
| Szolnok mellett a híd (a Zagyva hídja) |
| keresztbetett pillér-késeivel becsattog |
| a vonatablakon. Nem tudja senki, mit akar. |
| Horgas orrú madár a fejem fölött |
| csapkod, köröz, hajamra csöpög a nyála. |
| Minket egymásnak szántak: én félek, |
| a csirke fél. Kilépni, elbújni |
| redves pincékbe, hangtalanul, |
| valaki elől, kérdeznek, letagadni, |
| köröskörül kerülőutak, puha téglából, |
| emberekből, valami behatol, közelít, |
| végighömpölyög, csőrepedés a régi falban. |
|
| Mi volt a rossz mondat, nem tudom. |
| A rossz mondatnak teste éppúgy elül, |
| mint a fizikai fájdalom: a sejt |
| nem emlékszik az intenzitásra. |
| De a műtéti heg itt is megmarad. |
| Egy-egy kötőszó jelzi a varratok |
| helyét, egy kéken kiszakadt ige, |
| egy vékony névutó, talán a „nélkül”, |
| ami azt jelentette: „nélküle”, vágás |
| a húsban, elfelejtett főnevek bemélyedése, |
| az öröm homorú formái mind. A sejt él, |
| küszködik, pusztul tovább, szabály szerint, |
| a szavak porhanyósan, benn, a bőr alatt |
| keringenek. Lejegyezni az első pillanatban? |
| Minek. Minden rossz megőrzi magát, mert |
| újraépül. Minden jó megőrződik: ronthatatlan. |
| Ave, ave az ép szavaknak odafent. Időnként |
| összeérnek. Várok. Lejegyzem, ami szent. |
|
|
|