|
Hajnal Annának
| Az első lap volt a legnehezebb. |
| Ahogy a fénylő test fölé hajolva |
| s a fények belső rendszerét eloldva |
| a ragyogást is fogták a kezek. |
|
| De kit a végső mozdulat vezet, |
| s ki tudja azt, hogy sosem bűn a forma, |
| s hogy másik forma csak a bűn fogalma, |
| annak az erény édes szerkezet. |
|
| Az arányérzék boldog Istene |
| tükrös lapjain szembenéz vele, |
| egyszerre gyújtván életet, halált. |
|
| S kinek a távol is jelenvaló: |
| az amszterdami gyémántcsiszoló |
|
visszaadta a fénylő Etikát. |
|
|