|
A Haggáda egyik mondókájára
| Két tábla tanított tisztelegni. |
| Három férfitól, négy asszonytól támadt |
| öt-könyvű kertje a históriának, |
| hat vértezetje a törvényhagyásnak, |
| hét napja a hétnek, elszabadult hét szekér, |
| nyolcadnapon a fiúgyermek ágacskáján ül a vér, |
| kilenc hónapra malomgaraton búza csöndje teljesül, |
| tíz igének tű-tilalma kívül szúr, de tart belül, |
| József előtt nap süt, hold kel, tizenegy csillag meghajol, |
| tizenkét törzs, hajdani béke, hamuhodó virágkehely, |
| tizenhárom jelző kiáltja világgá azt az egyet, akit mindama vak |
| látni vél, ki alatt tizenhárom emelet leszakad, |
| s a nyomorék, ki fölött a felhő tizenkét füstje kiapad |
| tizenegy siketítő bolygóút alatt |
| tízszeres tilalmak idejében |
| kilenc hónap reaktív pusztulás |
| nyolc nap vérzés, hét nap robot |
| hatszorosan magyarázhatatlan fölöslege, |
| a folyton- ötödik kerék- jelenlét |
| nyomása alatt, az elveszett négyszögű |
| szépség, okos hármasszabály, |
| kettős vigyázat sziklatömbjei |
| nélkül, egymagában, mágikus |
| számjegyei cellarácsán kiüvöltve |
| éjszakánként, bele a többszörös |
|
|
