Horror vacui*

 

I

Legalább álmunk kapcsolódjon
nem mindig kígyó jár a kertben
van aki gőgből mozdulatlan
elfáradt az önvédelemben
éjszakák nyomdokvize immár
kevés a lélekutazónak
kevés a reggel visszatérni
ha másnak mozdul el a hónap
körjárat folyton ingajárat
és így kell élni bosszulatlan
évszázados parancsra folyton
falat kenyeret kér a katlan
égj el s közben etesd a sátánt
szemed függeszd az etikára
égj el mert reflexed az égés
s kerüld a végszót hogy hiába
silánytól lángelmét sajátíts
tanuld türelmét a hegyeknek
gyulladtan próbálj lélegezni
s dolgozni úgy hogy nem szeretnek
megkarcolt márvány látszatával
élni belülről élni szebben
gőzösnyi kedves álomembert
ölelni légüres terekben
 

1976

 

II*

Bálint Endrének

 
Álom álommal egybefűzve
hajó halottal kút az éggel
nagy fehér vásznak lobogását
dobja fölénk a feszes éjjel
Apánk megtért szerelmünk fogytán
süllyed a félmúlt horizontja
betörnek a hallgatag évek
a pálya szűköl kirabolva
Dől a magos az élet álom
vonszol a mély az álom élet
aki átért a bosszúvágyon
nem tűr a becsvágy füstködének
A teljes éber lét parázslik
kazánja előtt vár a sátán
húzd rá cigány röpülj hajóm húzd
veszett szél a facsonkok árnyán
Az elemi vad zuhogásban
megforrt sűrűje a köveknek
a felszólítás etikáját
az tudja csak kit megszerettek
Nem fog rajt éjfél gályapadja
jó neve immár nem lesz tűrdmeg
fölszáll a múlt az iszonyatból
nincs többé hatalma az űrnek
 

1984

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]